Mert az ember nem hiszi el, hogy valami kibogozhatatlanul kusza és hogy minden kibogozásra tett kísérlet eleve kudarcra van ítélve, vagyis teljesen reménytelen kísérletezni vele. Ilyenkor mondják azt, hogy hagyd a csudába, törődj bele és ne törődj vele, vagy a kedvencem: engedd el. Az ember ilyenkor mégis, teljesen feleslegesen belekezd ugyan a kísérletbe, de a vége úgyis az lesz, hogy hagyja a csudába, beletörődik vagy inkább nem is törődik vele, és el is engedné, ha tudná, hogy azt hogyan kell.

Én is időről időre előveszem a kibogozhatatlan dolgokat és olyankor egy picit mindig hiszem is, hogy majd éppen most fog sikerülni, éppen most fogom megtalálni a Nagy Magyarázatot, aztán persze mégsem. Résnyire megnyitom Pandora szelencéjét, megpillantok valamit, amit én süllyesztettem bele (vagy az illető dolog jótékonyan belesüllyesztette magát), megpróbálom kibogozni vagy legalább bogozni rajta valamicskét és a vége mindig ugyanaz: olyan erővel csukom vissza a szelence fedelét, mintha azzal örökre bezárhatnám. Ha nem csak belesnék a szelencébe, ha nem csak kukucskálnék, hanem lenne elég bátorságom kivenni és minden oldalról jól megforgatni Azt A Valamit, talán még sikerülhetne is a kísérlet. De vajon tényleg kell ez?

Ami félig van kész, az ma félig marad, engedd, hogy a dolgok most nélkülünk változzanak - énekelte a drága Balázs Fecó és én is így gondolom, de azért időnként mégis teszek egy próbát, mert mégis ki akarom bogozni, miért van az, ami van és rá akarok jönni, mi a megoldás, de mindig túl gyorsan visszakattan a szelence fedele. 

Egy hét kényszerpihenő után ma végre kimehettem az erdőbe és a ragyogó napsütésben megláttam ezt a kusza bokrot, illetve a bokrok kuszaságát. A természetben semmi nem véletlen. Ha ilyen kuszák az ágak, annak is van biztos valami értelme és ez akkor is így van és így is marad, ha az én eszem kevés ennek a felfogásához, megfejtéséhez, kibogozásához. Így hát engedem, hogy a dolgok nélkülem változzanak. Ha pedig nem változnak, úgy is jó.

A kusza bokor olyan, mint Pandora szelencéje. Jó rejtekhely lehet, jó búvóhelye lehet sok mindennek és nem is kell bolygatni. Mindenki a maga szelencéje kovácsa.