Amikor nincs biztonság, semmi nincs. Amikor nincs egészség, semmi nincs. Nagy igazságok ezek.

De valami élet-szerű élés mégis van. Van egészség a családban, nem tökéletes, de van. Rosszul alszunk, de mégis alszunk, mert van otthonunk, van ágynemű, van fűtés. Reggel felkel a Nap, felkelünk hát mi is. Van munka. Van mit enni. Kapaszkodunk, tartjuk egymást. Megvagyunk.

Csak biztonság nincs. És ha biztonság nincs, semmi nincs. Toporzékolnék, mint egy gyerek, hogy vissza akarom kapni a régi életemet, azt, ami innen, a bizonytalanságból, a nincs-ből nézve mára tündérmesének tűnik. De ilyen sincs.

A kapaszkodáson kívül mi van? Semmi. De amíg kapaszkodni tudunk, a nincs-et nevezzük van-nak.