Február utolsó napjaira, csütörtökre és péntekre szabadságot vettem ki. Csütörtök délután értünk Siófokra és azonnal le is mentünk a vízpartra, ott maradtunk egészen alkonyatig. Másnap bementünk Pestre az Ikeába, vennünk kellett néhány dolgot és hát...lejártam a lábam és a gyógyulófélben lévő térdemet egész este alig győztem kenegetni és masszírozgatni.  Másnap, szombaton délelőtt is lementünk a Balatonhoz, így aztán elmondhatom, hogy a naptári tavasz első napját a Balatonban gyönyörködve éltük meg.

Tényleg nagyon szép a tó. Most már láttam minden évszakban és nekem mindig nagyon szép.

Nyár végén is nagyon tetszik, amikor egyik napról a másikra kiürül minden, a nyaralók hazamennek és szinte csak mi maradunk és a víz, meg a csend. Ősszel már párás, ködös a part és télen is ritkán lehet átlátni a túlsó partra, szinte egybe ér a víz és az ég kékje, de nekem akkor is gyönyörű. Tavasszal pedig már melegít egy kicsit a nap és ez újra kicsalja az embereket a partra, ébred a tó, sok a vadkacsa, jönnek a hattyúk és vijjognak a sirályok, bár azok egész évben vijjognak, így tulajdonképpen hozzátartoznak a "balatoni csendhez". 

Március második napján a kicsi unokáinkkal találkoztunk a jászberényi állatkertben, ahol együtt sétáltunk a pingvinekkel, aztán megnéztünk minden állatot. Én is gyermeki lélekkel nézegettem a púpos tevéket, a lámákat, az oroszlánt, a jaguárt, a majmokat, az aligátort és a többi egzotikus csodát, közben a kétévesek "Ez mi?" és a négyévesek "Miért?" kérdésére próbáltam válaszolgatni kb. százszor.

Aznap késő délután az Arany Patkó étteremben elő-nőnapi vacsorát ettünk, ami finom volt és bőséges, de most egy darabig nem kívánok újra éttermi ételt enni. Úgy látszik, a vegetáriánus étrendem mégiscsak nehezen tolerálja azokat a ritka kivételeket, amikor húst eszem. Nagy és sok volt az a kacsasült, na.

Március első munkahetének minden délutánját a kertünkben töltöttem, de háromszor kijutottam a futópályára is, úgyhogy mozgásban nem volt hiány. Szépen rendbe tettük a kertet, de persze megint az történt, ami eddig mindig: a nagy metszési elszántságunk az első ág metszéséig tartott, aztán pánikszerűen meggondoltuk magunkat, ugyanis minden egyes növényt megsajnáltunk és ezért csaknem változatlanul hagytunk. Megmaradt tehát a dzsungelünk, csak egy kicsit, de tényleg csak egy icipicit igazítottunk rajta, de már ettől is olyan kis rendezetten csinoska lett, nagyon tetszik így.

Úgy alakult, hogy a férjemnek dolga lett és elutazott március második hétvégéjén, együtt tehát nem tudtunk a Balatonra menni, én pedig hosszas variálgatás után úgy döntöttem, egyedül is elmegyek Siófokra és ott is alszom. Furcsa volt egyedül utazni és ott lenni, de tulajdonképpen nem volt rossz. Napozgattam a kikötőnél, sétáltam, üldögéltem és bámészkodtam a főtéren. Jó sokan voltak mindenhol, szép napos és langyos idő volt. Este pakolásztam a lakásban, rendet tettem a szekrényekben, aztán tornáztam és közben régi rádiókabarékat hallgattam. 

Nemrég érkeztem haza. Nem várt itthon meglepetés, minden úgy volt, ahogy hagytam, például a porszívó is a szoba közepén várt, ahol az elutazás előtt hagytam azzal, hogy ott egye meg a csuda, nem fogom egy nap alatt az egész házat kitakarítani, pedig már csak az az egy helység hiányzott, a többit szépen rendbe raktam.

És képzeld, a távollétemben a szoba nem takarította ki magát, így aztán most ott folytathattam, ahol abbahagytam. 

Meglepetés várja a holnap érkező férjemet: a házban a legkedvesebb helye a terasz, a szoba után azt is szépen letakarítottam és "tavaszt csináltam" ott is, biztos nagyon fog neki örülni.

Én meg örülök annak, hogy egyedül is elmentem Siófokra és jól is tudtam érezni ott magam. Örülök, hogy itthon tiszta a ház, a kert és a terasz, és végül, bár egyáltalán nem a kedvencem, de örülök a tavasznak is.