A templomkertek szépsége és nyugalma szerintem semmivel nem összehasonlítható. Csodakertek. Bárhol járok, ha alkalmam van, mindig teszek ilyen helyeken egy sétát és mindig ugyanarra jutok: ha az élet értelmén vagy éppen értelmetlenségén szeretnék (vagy kell) töprengenem, az ilyen kerteknél erre a célra jobbat nem is találhatnék. 

A templomkertek gyakran gyógynövénykertek is egyben, mert biztosan felismerték, hogy az orvostudomány ugyan szétválasztotta, de a test és a lélek bizony összetartozik és azoknak együtt kell gyógyulni.  Életem leggyönyörűbb kolostorkertjét a görögországi Meteoráknál láttam, de hasonlóan csodaszép volt egy nagy park egy pici templom körül Wales-ben. Tisztelem a walesiek identitását, ezért nem nevezem angolkertnek, pedig annak kellene.

Németországban, Ulmban a drága Friederike, aki egyébként kertészmérnök volt, kerteket tervezett és épített és aki, nem mellesleg, családunk örökös tagja, saját kis csodakertje mellett kialakított egy ökokertet is, ami elhelyezkedése és geometriája miatt szakrális hely lett, pedig nincs is templom a közelében. Amikor ott jártam, még nem értettem, mi ebben a szép, ma már nagyon is értem. Naturgartennek nevezte és úgy is alakította ki,  hogy az egész természetes hatást keltsen, mintha emberi kéz beavatkozása nélkül, csak úgy, magától teremtődött volna oda, a város központjába egy mesterséges dombra, tele gyógynövényekkel és egyéb hasznos, ehető növényekkel, de tudjuk, hogy ezt azért előbb jól meg kellett tervezni. A kis ökokert hamarosan önfenntartóvá vált. Vajon megvan-e még?

Svájcban Stein am Rhein-ben láttam egy varázslatos, pici, elmélkedésre hívogató templomkertet, és bár nem templomkert, de nem hagyhatom ki a párizsi Rodin Múzeum kertjét sem. Székelyföldön is tudok egy tündérkertet, bár ott az egész terület az. A Sóvidéken, Szentábrahámon van egy hatalmas gyógynövénykert, amit még nem sikerült megnéznünk, oda be kell jelentkezni. A tulajdonost felhívtam, amikor arra jártunk, de mondta, hogy éppen akkor fejezték be a betakarítást, nemigen látnánk most szépnek,  inkább majd nyár közepén menjünk. Terveink között van, hogy idén nyáron megnézzük. Magyarországon is van persze több csodakert, én Zánkán, Tihanyban és Egerben láttam hasonlókat. 

És most már Rákóczifalván is láthatunk ilyet, a Katolikus templom mellett, a plébánia udvarán alakították ki 2018-ban. A 2720 négyzetméteres gyógy-és rekreációs kerttben 24 féle gyógynövényt és 24 féle fűszernövényt termesztenek. Telepítettek​ 1860 tő levendulát és tulajdonképpen ez a rész lett a legnagyobb látványosság. Az egészet akár levendulakertnek is nevezhetnénk, de sokkal több annál.  

A növények gondosan vissza vannak metszve és most a téli álmukat alusszák, így jól látszik a kert szerkezete. Egy nagy, pontosan megtervezett és szabályos, geometriai formában beültetett teret képzelj el, rengeteg levendulával, néhány tő zsályával, mentával és más gyógynövényekkel. Gyümölcsfákat is telepítettek, ötven körül lehet a számuk és van egy picike rózsakert is. A három pihenőpadot úgy helyezték el, hogy az egyik a gyógykertre néz, kettő pedig a templomra. Itt tényleg egyszerre gyógyulhat a test és a lélek.  A teret nemcsak körbe lehet járni, hanem úgy alakították ki a kis ösvényeket, hogy be is lehet menni a növények közé, meg lehet érinteni, simogatni, szagolgatni őket, ami már maga a fél gyógyulás.

Ha nagyon elrugaszkodnék a valóságtól, és például kerttervezőnek képzelném magam, akit a világ minden tájáról idesereglett riporterek arról faggatnának, hogy a saját icipici, de világhírű csodakertünk tervezésekor ugyan mi inspirált, azt nyilatkoznám,  hogy a természetesség, a gyógynövények, a pihenés, a test és lélek gyógyulása, vagyis (némi nagyképűséggel), éppen az ilyen kertek, de ez nem lenne teljesen igaz, hiszen ezek nagyon gondosan megtervezett kertek, a mienk pedig nem. 

(A kép a Szent Flórián Tűzoltóság Múltjáért Alapítvány facebook oldaláról származik.)