Türelmes ember vagyok. Bizonyos dolgok cseppet sem izgatnak, más dolgokat türelemmel ki tudok várni, emberi kapcsolataimban gyakorlom a toleranciát és egyáltalán: remekül tudok létezni mindenféle sietség nélkül és mások által sem hagyom magam siettetni. Nem mondom, hogy Pató Pál úr módjára élek, pedig tulajdonképpen de.

A tavasz nem türelmes. A tavasz nem vár melegebbre, naposabbra vagy éppen esősebbre. Ha itt az idő tavasznak lenni, akkor itt az idő, most vagy soha. Mintha tényleg csak a Most lenne vagy a Soha. Közben az idő halad, az esztendő kereke forog. Eljött az április, esténként még fűtünk és rólam nem került még le a téli dzseki sem, de az erdőben zöld minden, itthon pedig bimbózik a tulipán és a kertünk gyönyörű.

Áldja meg a Jóisten Magdi mindkét kezét. Ő az, aki elkezdte a kertünket csinosítani, ettől én (elszégyelltem magam) ihletet kaptam és folytattam. Magdi az otthoni kertjéből virágokat is hozott nekem, el is ültette, de előbb járdát rakott téglából, a megsüllyedt betonokat megigazította, kapált, gyomlált és gereblyézett. Többször elmondta, hogy nagyon tetszik neki a kertünk, ami icipici ugyan, de nagyon egyedi, egy cseppet sem szokványos. Jólesett.

A kerttel is türelmes vagyok. Nem sürgetem a növényeinket, hogy nőjenek már, nyíljanak már. Kivárom, amíg eljön mindennek a maga ideje.