(A kép forrása: jegy.hu)

Mi olyanok vagyunk, hogy ha megtetszik valamelyik színdarab és megtehetjük, akár többször is újra nézzük.

A Szép nyári nap című Neoton-musicalt két éve Egerben láttuk először és akkor csak a dalok és a történet miatt tetszett, de maga az előadás kicsit összecsapottnak tűnt.  Azóta lépten-nyomon rábukkanok, hogy rendszeresen játszák az országban és azt reméltem, hogy ennyi előadás után mára már biztos simára csiszoltak benne mindent. Nem volt ugyanis kérdés, hogy Szarvason újra meg fogjuk nézni. Tesszük ezt úgy, hogy nem is szeretjük a Neotont.

És igen. Tényleg megcsiszolták, összecsiszolták. 

A szarvasi Víziszínházban a Magyarock Dalszínház társulatának minden tagja, minden hangja és minden mozdulata a helyén volt. Az édes kis építőtábori történethez a közönség jól tudott  kapcsolódni, a Neoton-slágerek pedig egészen magasra repítették az egészet. 

Az előadás annyira remek volt, hogy ősszel a szomszédunkban lévő kisváros színpadán harmadszor is meg fogjuk nézni. Igen, még úgy is, hogy nem kedvencünk a Neotont. A musical viszont nagyon-nagyon jó, és most már az előadás is felnőtt hozzá. 

Megszületett a magyar Mamma Mia.

Utóhang:

Június 17-én éjjel fél egykor értünk haza Szarvasról. Most a barátaim is velünk voltak, így az egésznek volt egy kis bulizós hangulata is, pl. végig nevetgéltük az oda-és visszautat és az előadás végén a nézőtéren maradva (és még a hazaúton is) úgy énekeltünk, mint akik cseppet sem igyekeznek haza.

Pedig akár igyekezhettünk is volna, mert másnap (pontosabban éjfél után már aznap) reggel időre, pontosan érkezve Tiszafüredre kellett mennünk. A reggel 9 órás érkezéshez fél 8-kor kelni kellett és miután éjjel 2 órakor kerültünk ágyba, ez bizony nem esett jól. Álmos is voltam, hangom is alig volt a sok énekléstől, de a kocsiban már újra énekelgettem, és na mit? Hát persze, hogy Neotont, mert dallamtapadásom lett az előző esti musicaltől és folyton a Pago-Pago motoszkált a fülemben és ennek hangot is adtam. Még éjszaka megnéztem ugyanis a dalszöveget, ezért aztán nem csak a refrént tudtam ismételgetni, hanem a teljes dalt is tulajdonképpen végtelenítve és hát egy idő után ezt már magam is untam, ráadásul a Neoton-dalokat igazán nem is szeretem, úgyhogy később már inkább csak dúdolgattam, de úgy képzeld el, hogy gyakorlatilag egész nap "pagoztam". Ilyen a dallamtapadás, ugye.