Horvátországi nyaralásunk helyszíne és az otthonunk közötti távolság 900 km, ami nem kevés. Így aztán úgy döntöttünk, hogy most is megállunk egy éjszakára pihenni Nagykanizsán, csakúgy, mint a szlovén tengerpartra való utazásunk idején. Nagykanizsa nagyjából félúton van, és egy éjszakai pihenés után kényelmes továbbutazást remélhetünk. Szóval nem volt kérdés, hogy  a délutánt és az estét valahol a Balaton környékén töltjük, majd az alvás idejére behúzódunk a nagykanizsai szállásunkra és egy gyors zuhanyzás után már alszunk is, hogy másnap reggel időben tudjunk indulni tovább.

Nem volt strandidő, ezért a Balaton helyett a Kis-Balatont választottuk délutánra és ez nagyon jó választás volt. Mindkettőnk szép olvasmányélménye Fekete István Tüskevára, de még sosem jártunk ott, ahol a cselekmény zajlik. Kányavári-sziget a hely neve, és akár olvastad a regényt, akár nem (de azért remélem, hogy igen), ezt a helyet látni kell. 

Képzelj el egy jó nagy szigetet, több focipályányi nagyságút, amit körbeölel a Kis-Balaton víztükre és zegzugos nádasai. Ide bejutni egy nagy fahídon keresztül lehet, a fotó erről a hídról készült, láthatod, hogy a szigetet ilyen vízfelület veszi körül. Egy tizenvalahány állomásból álló tanösvény vezet körbe a szigeten, ha azt követed, mindent látni fogsz, amit érdemes. Két kilátót is találsz majd, az egyik inkább magasles, de a másik igazi, jó magas és teljesen biztonságos, még én is gondolkodás nélkül felmentem egészen a tetejéig. Igazi vízi paradicsom veszi körül a szépen kialakított, rendezett zöld környezetet vízimadarakkal, horgászokkal, békazenével és szárnycsapkodások hangjával. 

Idilli az egész. Ha több időnk lett volna, leheveredhettünk volna a fűbe és beleolvasgattuk volna a Tüskevárba, közben még Matula bácsi pipafüstjét is érezhettük volna.

A fotó visszaad a látnivalókból valamit, de az egész területet nyilván nem tudom megmutatni. Menj el és nézd meg, szívből ajánlom.