Októberben két, egymást követő szép, napos, meleg hétvégén is úgy alakult, hogy Kiskörére kellett mennünk, a hallépcsőhöz. Oda mindig nagyon szivesen megyek. A hely szelleme, ugye...

Mindkétszer lesétáltam a Jóremény-stéghez, az onnan feltáruló Tisza-tó panoráma ugyanis mindig lenyűgöz. Ott és az Abádszalók-Tiszaderzs közötti gátról látom a legszebbnek a tavat, no meg persze a poroszlói hídról is. Meg Sarudról. Meg mindenhonnan. 

A Jóremény-stég a béke (fél)szigete. Hosszú földnyelven lehet besétálni a szigetcsúcshoz, ahol nomád, de nagyon bájos, egyszerű és rendezett környezetet hozott létre Ljasuk Dimitry a csapatával. Feltétlenül nézzétek meg, ha arra jártok. 

Az első hétvégén elgyalogoltam a hallépcső és az élő Tisza torkolatáig is, és végre megtaláltam azt, amit a múltkor is kerestem, csak nem találtam, pedig akkor is ott volt az orrom előtt. Most viszont átmentem a hallépcső Tisza felőli oldalára az ártéri erdő szélén, és onnan jól lehetett látni, hol úsznak át a hallépcsőből a folyóba a halak. 

A második hétvégén is elsétáltam egy jó darabig a hallépcső mentén, de nem mentem el a torkolatig. A hallépcső gát felőli részén viszont annyi, de annyi halat láttam, mint még soha, szinte fekete volt a víz tőlük. Ez a látvány ott tartott engem jó sokáig. Csak ültem és néztem a vizet a csendben.

Maga a hallépcső egy nagyon érdekes épített "ökofolyosó", amely jó két kilométeren keresztül fokozatosan egyre lejjebb és lejjebb, egészen a vízlépcső alatti Tiszáig úsztatja a halakat, akik, ha ez a segítség nem lenne, a vízlépcső miatt akkorát zuhannának, hogy jó részük túl sem élné. 

A vízlépcső, mint ipari létesítmény és a mellette békésen elterülő hallépcső, a Jóremény-stég, a Tisza-torkolat és az ártéri erdő mind-mind olyan környezetet alkotnak, ahol jó lenni. Bár a Tisza-tó körüli kerékpárúton, ami tulajdonképpen a gáton vezet, mindig nagy a forgalom és a hallépcsőnél is sok ember megfordul, mégis, valahogy nincs zsúfoltság- és tömegélményünk. 

Tudod miért?

Mert ezt az "ember alkotta Paradicsomot" - ahogyan Ljasuk Dimitry nevezi a Tisza-tavat -, nem is lehet másképp értelmezni, mint a kemény emberi akarat és a kemény természet találkozásából létrehozott harmóniát, aminek észrevételéhez, megéléséhez és tiszteletéhez csend kell. Azt tapasztalom, hogy aki eljön oda, az megértett valamit ebből. 

Én ezt a csendet receptre írnám fel mindenkinek.