Sírós nap. 

Szinte egész nap anyukámra gondoltam, beszéltem róla, beszélgettünk róla. Beszélgettem másokkal veszteségekről, halálról, gyászról. Jó volt megnyílni és jó volt érezni, ahogyan mások is megnyílnak.

Ma megéreztem és megértettem, hogy anyukám a szeretet fényével körbeburkol és úgy vigyáz rám onnan, fentről. Érzem a szeretetét és érzem, ahogy körül ölel. Velem van, szeret, imád, nem hagy el. Vigyáz rám. Én és a testvérem az élete értelmei voltunk és valahogy azok is maradunk. Ő ettől boldog ott, ahol van. Attól, hogy nem szakad el tőlünk, hogy így vagy úgy, de velünk maradhat, vigyázhat ránk és szerethet bennünket a síron túl is. 

Anyukám. Anyukám. Anyucikám.