Nem panaszképpen, dehogy.

Hét közben nem jutok ki a futópályára, vagy csak a szerencsés véletlennek köszönhetően, de semmiképpen nem tervezhetően. Nem panasz ez, mert két nagyon is derűs oka van. Az egyik, hogy teljes állásban, plusz még egy félben dolgozom, emiatt négy óra előtt ritkán érek haza - és nagyon örülök a munkámnak. A másik, hogy mire hazaérek, már elkezd alkonyodni és olyankor már nem biztonságos az erdő. Vagy lehet, hogy az, de nem szeretném kipróbálni - viszont nagyon kedvemre való a novemberi korai sötétedés itthon. 

Mindenre van megoldás, csak akarni kell. Napközben a munkahelyemen keresem a mozgás lehetőségét, például kerülőúton megyek az ebédért és ebédszünetben is járok egyet, aztán amikor hazaérek, átöltözöm, eszem valamit, sportcipőt húzok és irány a biztonságos környék. Két - két és fél kilométer gyaloglásig meg sem állok. Ma gyalog mentem dolgozni is, ez huszonöt perc gyaloglást jelentett. Ebből nem akarok rendszert csinálni, mert reggel nekem nem annyira komfortos a gyaloglás, de ma így alakult.

Naponta összejön a nyolc - tízezer lépés. Jól van.