"Elment a vándor,

Elvitte zsákjában a nyár minden ízét,

Erdők lombját és a rét tarka színét.

Mindent eltakar az ősz,

S mi várunk bűvös kábulatban."

Demjén Ferenc és Laczik Norbert jegyzik ezt a kicsit nyárvágyakozós, őszkesergős dalt, amit Demjén Ferenc énekel. Nagyon szeretem ezt a dalt, pedig amiről szól, azt én pont fordítva érzem. Nálam most őszöröm van és ettől vagyok bűvös kábulatban, de együtt tudok érezni mindenkivel, aki a nyár után vágyakozik. Valószínű, hogy ők ugyanazt érzik ilyenkor, amit én érzek nyáron. 

Ma is sikerült kimennem az erdei futópályára, 3,3 km lett az enyém és nagyon-nagyon jól esett. Ketten voltunk kint, nem ismerjük egymást, de nekem biztonságot adott az a tudat, hogy nem vagyok egyedül. Ő hamarabb végzett, el is ment, és nem is jött jenki más. Sötétedett. Ha lett volna kint még valaki, négy kilométerig meg sem álltam volna, de A sátán kutyája című film délutáni megnézése után nem mertem kísérteni a biztonságot.