"A bűn természete olyan, hogy ha megszületik, akkor növekvő sötét áradatként elindul és hihetetlenül mély pusztítást és rombolást végezve hömpölyög, tombolva vonul előre a maga útján, emberi erővel többnyire feltartóztathatatlanul. Ezért nagyon fontos látni, hogy amikor ráeszmélsz, mit okoztál; felismered, mi áradt ki belőled, és mennyire kontrollálatlanná váltak annak a következményei; Isten elé állsz bűnbánattal és bocsánatkéréssel, és ő megbocsát (mert tényleg megbocsát!) - ez nem jelenti azt, hogy az egész történetet visszavitted a bűn elkövetése előtti helyzetbe. Az nem megy oda vissza! Nem lehet a bocsánatkéréssel, mint egy varázsszóval „visszaszívni” az egészet, ahogyan a gyerekek mondják az oviban: visszaszívtam, az már nincs. Nem működik így. Ami kiáradt, ami elkezdett pusztítani, az akkor is kiáradt és pusztít, ha bocsánatot kérünk érte. Ami megtörtént, az nem lesz meg nem történtté. A bűnbocsánat nem törli el a bűn következményeit. Igen, idővel gyógyulnak a sebek, megváltást nyerhetnek rossz következmények. Igen, idővel Isten kegyelme a legrosszabb dolgokból is kihoz jót. Igen: a bűn felismerése után a bocsánatkérésnek mielőbb meg kell történnie. S abban a pillanatban, amikor bűnbánatot tartok, megkapom a bocsánatot. De nem szabad azt gondolni, hogy innentől minden úgy megy tovább, mintha nem történt volna semmi."

"Miért fontos minden igaz, mély bűnbánatban a fájdalom? (...) A szembenézés, a felelősségvállalás persze fájdalmas, olykor iszonyatosan fáj, ilyen agóniában tart, mint amiben Dávidot látjuk. Igazán mély bűnbánat ugyanis nem lehet a bűn következményeivel való szembenézés, az általunk okozott pusztítás, rombolás feletti mély fájdalom és gyász nélkül. De ez az állapot, ez a gyász és összetöretés az előtt az Isten előtt történik, akiről tudod, hogy nagyon szeret. Irgalmas, kegyelmes, könyörülő Isten."

"Az igazi bűnbánat, amikor az embernek a szíve valóban megtörik: Isten hihetetlen nagy ajándéka. Azért adja, hogy általa megtisztítson, meggyógyítson és újat adjon rajta keresztül. Hogy bevonjon bennünket Jézusnak, az ő Fiának a történetébe. Hogy egészen közel jöjjön ezáltal hozzánk. Hogy megértsük, mit jelent, hogy Jézus Krisztus az, aki a bűnből valóban megszabadít bennünket. Hogy Karácsonykor örömmel és hálával fogadjuk azt, aki eljött a világba és megváltott minket."

(Forrás: https://www.gref.hu/hu/igehirdetes/adventi-arcok/igaz-bunbanat/)

„Hiszem… a bűnök bocsánatát” – „remissionem peccatorum”

"Mi a bűnbánat? Amikor kimondom, megnevezem azt, amit rosszul tettem. A bűnöket, a bűneinket csak Jézus szeretetén át tudom néven nevezni. Az előttünk álló ünnepben csak akkor leszünk elérhetők egymás számára, ha a bűneinket letesszük Jézus elé. Jézus annyit mond, hogy megbocsáttattak a te bűneid. Nem kell fennhangon kimondani, én tudom, te tudod, mi az ami belülről sebez. Olyan egyszerű ez a bűnbánat, nem egymásra mutogatás, nem méricskélés. Jézus azonosul a béna élet-történetével, és ezáltal a bűnbánatból gyógyulás lesz. Jézus születése arról szól, hogy azonosul velünk is, megbocsátok, nem kibeszélem, hanem elveszem bűneid. A földre jött Jézus mennyei ajándéka a megbocsátás.

Jézus szinte mindig csak ennyit mond a bűnösnek:Megbocsátottak neked. " (https://kalvinpark.blogspot.com/2017/12/bunbanat-es-megbocsatas.html)

 A Szentírás szavai szerint: „Nincsen igaz ember egy sem… s nincs különbség: mindenki vétkezett és híjával van az Isten dicsőségének.” (Rm 3:10,23).

A bűn ezért nem egyszerűen méltatlan viselkedés, nem pusztán belső torzulás, kisiklás, hanem az ember egzisztenciáját meghatározó adottság. Olyan teher, amit mindnyájan a születésünkkor kapunk, s aztán csak egyre súlyosbítunk.

A bűn ugyanis mindenekelőtt szembefordulás Valakivel. S ez a Valaki, nem az én jobbik felem, nem is az én embertársam, hanem maga Isten. A bűnről való minden világi vagy keresztyén beszéd ezért válik óhatatlanul moralizálássá, ha nem mutat tovább Istenre.  Arra az Istenre, akinek egyedül van joga és hatalma, hogy megbocsásson.

Hogyan kaphatunk bocsánatot?

A következő kérdés, ami felmerül, az, hogy milyen árat kell fizetnünk, milyen feltételeket kell teljesítenünk, hogy részesedjünk a bűnbocsánatban? Semmilyet! Jézus nem kezdi a bénát faggatni, nem gyóntatja meg. Ez a beteg ember semmilyen előzetesen szabott feltételnek nem kell, hogy eleget tegyen. Jézus még csak a töredelem vagy a bűnbánat feltételét se szabja elé. E meglepett ember megelőlegezetten, feltételek nélkül, ingyen, vagyis kegyelemből részesül a megbocsátásban. Amint a reformátorok megfogalmazták, mi mindnyájan „sola gratia”, egyedül kegyelemből élünk, kicsik és nagyok egyaránt. Ezt nekünk azért olyan nehéz megértenünk és elfogadnunk, mert mi egy olyan nemzedék vagyunk, akik megszokták, hogy mindenért fizetni kell, és semmit sem adnak nekünk ingyen. A „hiszem a bűnök bocsánatát” tétel lényege pedig éppen arról szól nekünk, hogy Isten feltétel nélkül és ingyen adja a megbocsátást, hogy a kegyelem fölébe kerekedik az ítéletnek.

Kálvin is így magyarázza ezt: Mit jelent a bocsánat szó? Azt, hogy Isten ingyen való kegyelméből elfedezi és nem nézi a hívők vétkeit, ítélet alá nem vonja, s nem bünteti meg őket. (Kálvin: A genfi egyház Kátéja).

Ha a kegyelem által a bűnbocsánat ilyen váratlanul hull az ölünkbe, vajon nem olcsó-e ez a kegyelem és nem válik-e értéktelenné az így kapott bocsánat? Ilyen egyszerű lenne az egész? Ennyire jelentéktelen ügy lenne az, hogy bűnösök vagyunk? Ilyen gyorsan el lehet intézni az egész bűn kérdését?

A bűn mindent felülmúlóan súlyos teher. Ez az oka minden nyomorúságunknak, ez a mi legfőbb bajuk, ez ront meg mindent.  Isten azonban mégsem hagyja annyiban a dolgot. Református hitvallási íratunk a Heidelbergi Káté a „Mit hiszel a bűnök bocsánatáról” kérdésre a következő választ adja: „Hiszem, hogy Isten a Krisztus elégtételéért minden bűnömről és bűnös természetemről, amellyel teljes életemben harcolnom kell, soha többé meg nem emlékezik, hanem Krisztusnak igazságát (igaz-voltát) kegyelemből nekem ajándékozza, hogy soha ítéletre ne jussak.” (H. K. 56. k.-f.).

A bűnbocsánat nem ingyen van, a kegyelem nem olcsó, mert Istennek nagyon drága árat kell fizetnie érte. Isten azt áldozza érte, aki a legdrágább neki, akit a legjobban szeret. Nem mondhatjuk tehát, hogy semmibe nem került Istennek a megbocsátás, mert Mindenébe került, Fia életébe, hogy minket megszabadítson a bűn bénaságából. Nem olcsó tehát a kegyelem, nagyon is drága: „áron vétettetek meg.” (1Kor 6:20).

A megbocsátás értékesebb a legdrágább ajándéknál, amelyet egymásnak nyújthatunk, ragyogóbb, mint a legcsillogóbb ékszer, hevítőbb, mint a legforróbb szerelmi vallomás. Következményekben gazdagabb, a legszentebb eskünél is, ez a néhány egyszerű szó, amelyet egymásnak mondhatunk, mert előzőleg nekünk mondta az Úr: „Megbocsáttattak a bűneid.” Ámen.

(Forrás: http://bonyhadireformatusok.network.hu/blog/bonyhadi-reformatusok-kozossege-bonyhadi-reformatus-egyhazkozseg-reformierte-kirchengemeinde-von-bonnhard-hirei/bun-es-bunbocsanat)

József Attila: Én nem tudtam