Ez egy több, mint két órás film, amelynek külön gyönyörűsége, hogy az olasz Alpok magas hegyei közé viszi el a nézőket. Minden perc a szép képek mellett fontos és nagyon emberi tartalmakat hordoz.  Ajánlom a hozzám hasonló folytonos keresőknek, a soha véget nem érő önismereti úton járóknak. 

"A hindu mitológia szerint nyolc hegy határolja a világot, amelynek a közepén egy óriási kilencedik hegy áll. Akkor találunk rá a boldogságra, ha a középső hatalmas hegyen éljük le az életünket, vagy ha beutazzuk a többi nyolcat? A két tizenéves, Pietro és Bruno együtt töltik a nyarakat a Dolomitokban, ősszel Pietro hazamegy Torinóba, a zsúfolt nagyvárosba, Bruno viszont marad a hegyek között, a falujában. A két fiú között nagyon mély gyerekbarátság szövődik, ami viszont megszakad a tinédzser évek alatt. Pietro felnőttként keresi a helyét, bejárja a világot, míg Bruno szülőfalujában próbál boldogulni, ahol egy évszázados hagyományok alapján működő gazdaságot működtet. Csaknem húsz év után találkoznak újra, és most jobban egymásra vannak utalva, mint bármikor a korábbi életükben.

Az Alabama és Monroe, valamint a Csodálatos fiú rendezője ezúttal lenyűgöző olasz tájakra kalauzol, hogy egy évtizedeken átívelő barátságot mutasson meg. A Nyolc hegy Paolo Cognetti hazánkban is kiadott, nagy sikerű regényéből készült filmadaptáció, amely a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon a zsűri díját nyerte."

(Forrás: https://port.hu/adatlap/film/mozi/nyolc-hegy-le-otto-montagne/movie-240643)

Pietro állandóan menni akar, mert akármennyire lenyűgözi a hegyek világa, kevésnek érzi a kiteljesedéshez, Bruno viszont börtönként zárja magára e tájat, mert mást nem ismer és nem is akar megismerni. Valahogy úgy érzem, én  valamikor Pietro voltam és Bruno lettem.