Csak egy hétköznap délutánt töltöttünk a család egyik felével a Bükkben, de egészen estig maradtunk, így aztán volt idő millió ölelésre, beszélgetésre, együtt-tanulásra a két nagy unokánkkal és egy halom süteményt is sikerült jól befalatoznunk. Nagyon jól éreztük magunkat! 

A Bükkben még nincs tavasz, csak olyan tavaszelő-féle. A fák többsége még alig rügyezik -miközben nálunk az Alföldön már javában virágba borult minden -, és az egész hegyvidéki táj inkább a télvégi arcát mutatja, nem a tavaszit.  A napsütötte teraszon jó idő volt, még napozni is lehetett, de ahogy lement a nap, hirtelen a levegő is lehűlt, ahogy mindig szokott, még nyáron, a legnagyobb meleg idején is. 

A hegyoldalban mókusok élnek, de a tíz év alatt egyszer sem láttam őket, nem is tudtam, hogy vannak. Mióta tudom, folyton figyelem, de nem láttam egyet sem. Őzeket és szarvasokat már láttam arrafelé, de például muflonokat még nem. Az ott élő embereknek mindezek mindennaposak, nekem viszont egy-egy csoda.

Nem csoda  viszont, hogy a természetjárás miatt is vágyom a hegyek közé.

Úgy néz ki, hogy a munkával kapcsolatos projektek miatt tavasztól őszig gyakrabban fogunk odamenni, mint eddig, és reméljük, hogy így lesz, mert nagyon szeretünk ott lenni. A Tízévesünk és a Hétévesünk kiskamaszos humorral átszőtt okos beszédét és beszélgetését mindig élvezet hallgatni. Nekik a Bükk az életterük, ismerik a környéket úgy, mint a tenyerüket, de gyakran kirándulnak, túráznak az egész Északi-középhegységben, nemcsak a Bükkben. Voltunk már többször együtt is. Ahogy nőnek, egyre nehezebben vagy egyáltalán nem tudom rávenni őket, hogy elinduljunk, mert ami nekem vállalható lenne távolságban, nehézségben és időben, az nekik már nem úticél. Ami nekem kaland, az nekik már alig valami.

Ők mindketten falmászást tanulnak, ez a sport a sziklamászás előszobája. Heti kétszer járnak edzésre, ahol teremben mászófalon gyakorolnak. Más szemmel nézik a hegyeket, mint én. A közös élmény nekik inkább a velem való társasozás, a felolvasás és a beszélgetés. Nagyon jól tudunk beszélgetni, mert én például jól tudok kérdezni, érdeklődő vagyok és van véleményem is a dolgokról, ahogyan nekik is. Szeretünk együtt lenni.

Talán ha többször leszünk ott velük, egyszer csak összejön majd egy közös túra is. Úgy legyen!