Ma harminchárom évnyi együttélés után törvényesen házasságot kötöttünk. Mindkettőnknek ez a második házassága. Nagyon egyszerű esküvőnk volt, de benne volt minden, sőt, sokkal több is, mint amire számítottam. 

Szépen felöltöztünk, hatalmas színes rózsacsokrom volt, az anyakönyvvezető szép beszédet mondott, én meghatódtam, készült néhány fotó is.

Tegnap a munkatársaim lánybúcsút szerveztek nekem: volt kérdés-felelet arról, hogy mennyire ismerem a leendő férjemet (33 év együttélés után), aztán egy vicces puzzle-t kellett összeraknom és egy rózsaszín lufit is fel kellett fújnom. Jó sokat nevettünk. Ma  reggel zenével és a rózsa-virágcsokorral fogadtak, el is sírtam magam, a csokromat ugyanis tőlük kaptam, mert azt mondták, hogy egyszerű esküvő ide vagy oda, virág nélkül nem mehetek oda.

Az esküvő után visszamentem dolgozni, de nem mentem üres kézzel, két kis tortát vittem, amit a férjemmel kéz a kézben, ahogyan kell, fel is vágtunk, és pohárköszöntőt is mondtunk.

Nagyon örülök a házasságkötésünknek. Itt volt az ideje.

.