Szombat reggel. Nincs forróság, jót aludtunk és sokat. Gyors telefon a Bükkbe, elmenjünk? Persze, persze, menjünk nagyon várnak. Gyors vásárlás, hogy ne legyen üres a kezünk, gyors ebéd, utána fél órás szieszta, de elaludni nem tudtunk.

Akkor induljunk!

Egy fagyizás Poroszlón, mert a legjobb Tisza-tavi fagyit itt mérik. Következő megállónk már a hegyek között van, a Laskó-patak partján. Ez a patak a Bükkalján, Egerbocsnál ered és Poroszló alatt csörgedezik bele a Tisza-tóba. A két nagy unokánk az eredés környékén él, mi pedig a Tisza-tó közelében. Összeköt bennünket a véren kívül ez a víz is. 

Na meg az imádat. Kaptunk és adtunk puszikat, öleléseket, építettünk együtt apró kertet és tavat,  mikroszkópoztunk és szeretgettünk, öleltünk, simogattunk estig.

Aztán újra fagyiztunk Poroszlón és éjfél körül úgy hajtottuk nyugovóra a fejünket, hogy de szép nap volt ez a mai.