Elképesztő a természet regenerálódási képessége. Két hónapos hőség és aszály után pár napig esegetett az eső, de éppen annyi, amennyiről azt gondoltam,hogy csak a port verte el, de a tízszerese is kevés lett volna a növények újjászületéséhez. Erre mit látok? Nő a fű, zöld minden, aminek ilyenkor zöldnek kell lenni és nyílnak az ilyenkor nyíló virágok.

Tényleg elképesztő.

Bezzeg én nem regenerálódok ilyen gyorsan és látványosan a nyár után. Nagyon szeretem, hogy vége a hőségnek, imádom, hogy itt az ősz, de az erőnlétem valahol még a kánikulai tespedésben megragadt. Igyekszem eleget aludni, eléggé egészséges dolgokat eszem, lassan a futás ritmusát is majdcsak újra felveszem (remélem legalábbis, mert most megint fáj a csípőm), de mindez nem elég.

Pár napja végre eszembe jutott, mit tehetnék még: újra elkezdem szedni a vitaminjaimat. C és D vitaminokat szedek, a C-ből 2000 mg-ot, a D-ből 5000 NE-t, és mától a MagneB6-ot is kezdem. Teázom is, mentával kezdtem, most két hétig ezt iszom, aztán váltok, talán cickafarkra.

És közben keresem a fényt. Élvezem a napsütést, ezt a finom őszi bágyadt napfényt, amikor az arcomat a fény felé fordíthatom és folyton figyelmeztetem magam, hogy sokat mosolyogjak, nevessék, dúdoljak vagy énekeljek, mert az élet szép. Tenéked magyarázzam?