Amikor kisvárosunk utcáin a rengeteg szilvafán elkezd lilásodni-kékülni a szilva, mindig mosolygok, mert érzem, hogy hamarosan vége a nyárnak és ennek mindig nagyon tudok örülni. Szinte hallom ilyenkor, ahogyan az ősz egyre közelebb lopakodik hozzám, én meg kitárt karokkal és szerető szívvel fogadom. Az erdőben és a kertek alján szoktam meglátni először, ahogy szárazbarna lábnyomát hagyja a zöldeken, aztán egyszer csak a mi kis kertünkbe is megérkezik. Reggelente egy gondolattal már hűvösebb kezd lenni, tompul a napfény, színesednek a tűztövis bogyói, sárgulnak a falevelek és a lábam előtt koppan az első vadgesztenye. 

Amikor aztán a kertből a konyhába is bekukucskál, vele jön az illata is, én pedig fogom magam és megsütöm az ősz első szilvás süteményét.

Ez itt a képen szeptember eleje óta már kb. a hatodik. Zabpehely az alapja (250 g) és kókuszreszelék (50 g), mazsola, pici só, szezámmag, lenmag és sok fahéj, ezek a száraz hozzávalók. És hogy mitől áll össze? Kókuszzsír kell hozzá (50 g) és fél kg  gyümölcs, ami nálam most reszelt alma és cékla, de a múltkor tettem bele körtét is. A tetejét kirakom szilvával és pár perc múlva a sütőből már száll is felfelé a finom fahájas szilva illata. Ötven percig sül, vagyis inkább csak szikkad a gázsütőben a legalacsonyabb fokozaton, aztán lehet türelmetlenül várni, hogy kihűljön. 

Persze az ősz nem a türelmetlenséget hívja elő belőlem, hanem pont a türelmet és a lelassulást. Üldögélni a szilvaillatú jó meleg konyhában és egyik szeletet a másik után vágva csipegetni, kóstolgatni, ízlelgetni és végül majdnem mindet megenni...hát, őszi életérzés ez a javából.