Ez egy nagyon szerethető, édes-bájos magyar film. A színészeken érezni, hogy lubickolnak a szerepükben, szépek a képek, élénkek a színek és a keserédes alaptörténet ellenére lépten-nyomon szinte tapintható az érzékeny boldogság. Ezt a filmet nagyon sok embernek meg kellene nézni, mert nagyon finoman, nagyon érzékenyen gyászfeldolgozásra tanít.

A gyásszal nem tudunk mit kezdeni. Sem azok, akik hordozzák ezt a nehéz érzést, sem azok, akik a gyászoló környezetét jelentik. Engedd el már végre - mondják azok, akik nincsenek benne, én meg ilyenkor legszívesebben visszakérdeznék, hogy ugyan hogyan kell azt tenni, és arra gondolok, hogy tényleg nincs ennél használhatóbb, együttérzőbb mondatuk a gyászoló felé?

Engedd el...Hát én nem engedem. Nem akarom. Ugyanúgy nem engedem el az anyukámat, mint a film főszereplője, a 12 éves Nina, akinek már nincs is emléke a nyolc éve meghalt anyukájáról és amit tudni szeretne róla (milyen volt a hangja, hogyan beszélt, mit szeretett csinálni...,), azt egyáltalán nem könnyű összevadásznia. 

Én mindenre emlékszem. Milyen volt fiatalon az anyukám, milyen volt szőkesége, milyen volt a hajának illata, a  simogatása, milyen volt megérinteni a drága dolgos kezeit, hallom a hangját, néha mintha még érzékelném is a jelenlétét, ahogy szeretget és egyengeti az utat előttem. Boldogsággal tölt el, hogy milyen gazdag vagyok,mert rengeteg emlékem van róla. Őrzöm az írásait, a verseit. Vannak videóim, ahol láthatom és hallhatom őt.  Anyukám itt van velem. Mindenem megvan.

Ninának kezdetben alig van valamije, aztán ahogy gyűlnek az apró kis puzzle-k, úgy áll össze egyre élesebben az anyukájáról alkotott kép és mire összeáll, azt megőrízve és megszeretgetve szépen tovább is tud lépni az útján, és el tudja fogadni az apukája új társát, miközben, nem mellékesen és nem is teljesen véletlenül, valóban ír egy könyvet.

Ninának, ennek az édes kiskamasz lánykának az írás segít.

Nekem is. De nekem van még valami, amitől, ha nem is könnyebb, de szebb lesz az emlékezés. Át tudom élni, át tudom érezni és meg tudom szeretgetni az emlékeimet.