Ma reggel, amikor felhúztam a redőnyöket, az ablakokon át hófehér világot láttam. Csurgott az eresz, így tudtam, hamar el fog olvadni a vékony kis hólepel, de legalább amíg láthatom, addig gyönyörködni fogok benne, határoztam el. Egyébként is jól ébredtem, jó napnak ígérkezett ez a nap a munka tekintetében is, úgyhogy dudorászva készülődtem és minduntalan ki-kipillantottam az ablakon. Meseszép volt kint a fehérség. 

Mivel a tél a kedvenc évszakom, ilyenkor legszívesebben visszatekerném az idő kerekét november elejére, hogy újra kezdődhessen a hideg és a (remélt) havas időszak. Itt, az Alföld közepén megbecsülök minden hideg napot és ha még havat is látok vagy jégcsapot, vagy csak deres a világ körülöttem, nekem már attól széles jókedvem támad. 

A férjem pont ellenkezőleg. Ő nyárimádó, szereti és bírja a forróságot, még negyven fokban sem hallottam panaszkodni soha, így aztán értetlenül néz rám, amikor örvendezek a hideg miatt. Nem bírja a telet, legszívesebben átaludná. Reggelente morogva öltözködik és azon dohog, hogy mikor jön már el az "egy rövidgatya, egy póló, egy papucs" ideje és hogy ő már nem bírja ezt a sötét, fagyos nyirkosságot, ami még a bőre alá is bekúszik, és hogy mikor lesz már végre nyár.

Én meg közben mosolyogva veszem fel a második pulóvert, a vastag dzsekit és a meleg sálat (mert fázni én is tudok ám), közben az ablakon át látom, ahogy a kocsiról a jeget kapargatja, és szinte hallom, ahogy - Fábry szavaival élve -  mindenkit, akit a hideg miatt okolni lehet, rendkívül profán szövegkörnyezetben emleget. Hogy ne bosszantsam, nem is nagyon szoktam hangot adni a tél felett érzett örömömnek, de ma nem bírtam magammal. Minden reggel ő visz kocsival be a munkahelyemre, és ma, ahogy kikanyarodtunk a kis utcánkból a főútra és elém tárult jó hosszan a  fehér fák szegélyezte út és az egészre ráborult a mások által szomorúnak és lehangolónak tartott nyirkos, hideg szürkeség, boldog mosollyal érintettem meg a kezét és csak annyit mondtam, hogy imádom.

Visszamosolygott, ebből gondoltam, hogy nem a téli hidegre, hanem magára értette.