Meghatódni egy karácsonyi lehetőségen. Meghatódni egy két évvel ezelőtti közösségi adventi gyertyagyújtás videóját újra megnézve. Meghatódni, mert valaki olyan ajándékot tett a munkahelyi közös asztalra, ami a szívem vágya volt. Az élet jó.

Mint az egymásra rakott farönkök az erdőben, úgy illeszkedik egyik nap a másikhoz az idei adventben is. Megtartják egymást.

Mióta blogot írok, minden évben írtam adventi naptárat is, vagyis minden nap írtam valamit, ami vagy kapcsolódott az ünnephez, vagy nem, de inkább igen, mint nem, és az idén is napi írást terveztem. Minden nap megérdemli, hogy írjak róla, gondoltam, mert igaz ugyan, hogy egyik nap szinte olyan, mint a másik, de a gondolatok, a zene, egy szép vers, egy finom falat, egy jó könyv vagy egy film által minden nap különlegesen ünnepváró lehetne.

De nem lett. Eddig nem.

Elolvastam néhány adventi írásomat az előző évekből és megállapítottam, hogy pont ugyanazt, ugyanúgy kellene  leírnom, ahogyan akkor írtam. Hogy mennyire nem alakul az ünnepi hangulatom szinte sehogy sem, hogy nem tartok a készülődésben szinte sehol sem és hogy tulajdonképpen az időjáráson kívül nemigen van kedvemre mostanában szinte semmi sem.

Ezért aztán úgy döntöttem, hogy az idén nem írok adventi naptárat, meg sem próbálkozom a gondolataim ráncba szedésével, már ha egyáltalán lettek is volna gondolataim. Saját gondolatok híján  az advent eddigi kilenc napján másoktól idéztem olyan zeneszövegeket, amelyeket aznap dúdolgattam, és mindegyik szöveg hitelesen vissza is adta azt, amit azon a napon éreztem. Ma visszaolvasgattam ezeket a gyöngyszemeket és hát gyakorlatilag eret is vághatnék magamon, olyan szomorúra sikerült az advent első kilenc napjának zenei válogatása. 

Ideje hát ráncba szedni magam, előkaparni valami rózsaszínhez hasonló szemüveget és nekilátni legalább elgondolkodni azon, milyen is legyen az idei karácsonyunk. Vannak hagyományaink, viszont az idén sok a bizonytalanság. Van azért néhány biztos pont, ezek éppen úgy, mint a farakás rönkjei, támasztják, támogatják egymást. Ha egyet is kihúzok, összedől az egész, ezért aztán vigyázok, hogy ami már a helyén van, legalább az ne mozduljon el. 

Miután a fogorvos és a fülész is optimistán utamra bocsájtott azzal, hogy most már tényleg semmi nem fájhat azon a tájékon, szerintem marad a fantomfájdalom, mint magyarázat, és legfeljebb egy újabb fogorvos-fülész körút, de az már csak ünnep után, ha esetleg addig nem fájná ki a fülem magát.

Miután már nem vagyok félőrült a fog- és/vagy fülfájástól, végre újra kijárhatok az erdőbe. Három hét után olyan volt kimenni, mint három nap éhezés után először enni. 

Az ajándékok már rendben vannak.

Ma megnéztem Az élet játéka című filmet. Hamarabb kellett volna.

Ma elolvastam Mikszáth Kálmán A kis csizmák című elbeszélését. Minden évben ilyentájt elolvasom, de az idén hamarabb kellett volna.

Meghallgattam a Bojtorján együttes Téli ünnep című dalát és megtanultam eljátszani gitáron is. 

Mindegyik egy-egy rönk a farakásban. Karácsonyig majdcsak összegyűlik egy ölnyi.

Már eltelt tíz nap az adventből. Még van tizennégy nap az ünnepig. 

Téli ünnep

Zeneszerző: Drosztmér István, Pomázi Zoltán, Vörös Andor

Szövegíró: Buchwart László, Drosztmér István, Kemény Győző

Előadó: Bojtorján, Pomázi Zoltán

Havas az út, havas a tér,
Fehéren csillog a híd,
Havas a zaj, havas a jég,
Anyám szava hazahív.

Havas a sín, havas a füst,
Fehér az állomás,
Havas az ég, a messziség,
Gyönyörű látomás.

A ház előtt vár anyám,
A ház előtt ott áll apám.
Ölelő karjukba zárnak,
Öröm a könny, öröm a szó, öröm a bánat.

Havas a völgy, havas a hegy,
Fehér az egész világ,
Havas a föld, havas a táj,
Havasan néznek a fák.

Havas a ló, havas a szán,
Fehér a falusi csend,
Havas a ház, havas a kert,
A hangom vígan cseng.

A ház előtt vár anyám,
A ház előtt ott áll apám.
Ölelő karjukba zárnak,
Öröm a könny, öröm a szó, öröm a bánat.

Hazafelé

Zeneszerző: Balázs Fecó

Szöveg:Földes László Hobó, Balázs Fecó

Előadó: Korál, Balázs Fecó

Nézd, lassan itt az éjszaka,
Vad álmok tágas otthona,
Hazafelé napod elfogy csendesen.
De tiéd ez a pillanat,
Míg szürke buszod elhalad
Az elsuhanó ablakok előtt.

És látsz százezer nagymamát,
Hogy gombolyítja fonalát,
Fakó képek között tipeg kedvesen,
Majd elrepíti az álom,
S a régi, árnyas sétányon
A némafilmen nevet aprót sikkesen.

Nézd, lassan itt az éjszaka,

És végre eljutok haza
Magamban a város ezer képével.
Elfogynak mind a színek,
S dobognak mind a szívek,
S betakar az éj tengere kékjével.

Siess hát, nyiss gyorsan kaput,
Nyisd ki az álom kapuját!
Engedj be, időnk rohan, eltelik!
Zárd be az ajtót mögöttem,
S ha örülsz majd, hogy megjöttem;
Dobd el a kulcsot, s ne keresd reggelig!
Ne keresd reggelig! 

Nézz rám, s ne ígérj,
Nézz rám, sose félj!
Ha nincs hely, ahol élj,
Indulj hazafelé!"

Demjén Ferenc: Kell még egy szó (Honfoglalás)

Szenes Iván - Aldobolyi Nagy György: A régi ház körül (Előadó: Kovács Kati)

Sok jó barát lassan kidől már a sorból,
öregszenek már a fák az udvaron.
Szegény anyám haja lassan őszbe fordul,
telik a nap, fiatalabb nem lesz már ő sem.

A régi ház körül öregszik minden,
a kert, a fák, a fal, a bútorok.
A régi ház körül nagy élet nincsen,
sokáig zörgetem az ablakot.
A régi ház körül nagy élet nincsen,
sokáig zörgetem az ablakot.

Szegény anyám szinte feldúlja a konyhát,
elém kerül minden kedves ételem.
Míg én eszem, az ő arcán a hála,
mesél nekem, szégyenkezem, rég jártam nála.

A régi ház körül élni kezd minden,
a kert, a fák, a fal, a bútorok.
Egy kisgyerek dereng emlékeimben,
egy kisgyerek, ki már nem én vagyok.
Egy kisgyerek dereng emlékeimben,
egy kisgyerek, ki már nem én vagyok.

Az állomás megváltozott, mint az élet,
a vonatból búcsúcsókot intek még.
Szegény anyám most még mosolyogni próbál,
majd elmegy ő, mint az eső, ömlik a könnye.

A régi ház körül öregszik minden,
a kert, a fák, a fal, a bútorok.
A régi ház körül nagy élet nincsen,
bezárja jól anyám az ablakot.
A régi ház körül öregszik minden,
s a gyorsvonat velem tovább robog.

Kányádi Sándor:Faragott versike (részlet)

"Volt egy fakatona,
Fából volt a lova,
Kengyele, kantárja
A kádár munkája.
Fából a patkója,
Fakovács patkolta,
Fából volt faragva
A föld is alatta."

Szép álmokat, falevél!

Gryllus Vimos: Falevél

 - Hova mész falevél?
- Oda, hova visz a szél.

- Honnan jössz falevél?
- Fa ágáról hoz a szél.

- Fázol-e falevél?
- Hideg bizony ez a szél!

- Szállj tova falevél!
- Röpülök, ha fúj a szél.