"Nézz rám és lásd: csillagokra lépsz,
Nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés.
Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény,
Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz.
Nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés.
Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény,
Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz.
(...)
Úgy kell, hogy te is értsd:
Nem éltél hiába,
Az a hely, ahol élsz: világnak világa.
Az égig érő fának, ha nem nő újra ága,
úgy élj, hogy Te legyél virágnak virága.
Nem éltél hiába,
Az a hely, ahol élsz: világnak világa.
Az égig érő fának, ha nem nő újra ága,
úgy élj, hogy Te legyél virágnak virága.
(...)
Nézz rám, s ne ígérj,
Nézz rám, sose félj!
Ha nincs hely, ahol élj,
Indulj hazafelé!"
Demjén Ferenc: Kell még egy szó (Honfoglalás)
