Van az a megmagyarázhatatlan rosszkedv, ami már reggel, ébredés után bekúszik az ízületekbe, az izmokba, de még  a bőr alá is, rányomva, ráeresztve valami sötét borút az egészre.  Az egész emberre, ami én vagyok.

Nincs magyarázat, hogy ez miért van, illetve amit én magyarázatként találtam, az annyira semmi, annyira mondvacsinált, hogy tényleg szóra sem érdemes. Bal lábbal kelt fel, szokták ilyenkor mondani, de szerintem nem erről van szó.  De hogy valóban miről, azt nem tudom. Azt hiszem, ha tudnám, könnyebb lenne ilyenkor kibírni magam. 

Van, hogy egy-két órán át is eltart, de van, hogy mire beindítom a reggelt, már el is múlik. Van, hogy az egésznek reggel nincs még semmi jele, csak valamikor délelőtt kezdődik. Egy biztos: ritka, hogy délutánig kitartana, általában délre el szokott múlni. A rosszkedv elmúlik úgy, hogy közben én egyben maradok és teszem a dolgom. A rosszkedv széttörik és én már csak azt veszem észre, hogy széttört.  Olyan apróra tört, hogy a darabkákat el tudja fújni a szél. Volt, nincs.

Hála az égnek, a tartós rosszkedv ritka "vendég" nálam, de tagadhatatlan, hogy időnként ajtóstól ront be és nem csenget kétszer, mint a postás. Jön, beront, elidőzik, elmúlik. Tulajdonképpen csak ki kell várni, de nem  tehetetlenül.

Van néhány bevált módszerem arra, hogy gyorsítsam a távozását.  Lássuk, mi az, ami nekem segít.

1. Zenét bekapcsolni: nekem csak a nagyon laza, vidám zene válik be, semmi komoly tartalmat nem bírok ilyenkor. Hungária, Hotel Menthol a Csacska Macska vokállal vagy a Mirigyek és bizony, ha nagyon SOS, akkor a Hupikék Törpikék is.

2. Ölelni, ölelni, ölelni.

3. Elkezdeni valamit csinálni. Beágyazni. Bekapcsolni a mosógépet vagy kipakolni a mosógépet. Lesöpörni a teraszt. 

4. Kihajtogatós papírtérképet elővenni és megtervezni egy három napos kirándulást. Nem a neten, hanem hagyományosan, papíron, ceruzával, útvonalat rajzolgatva.

5. Azonnal felöltözni és elmenni otthonról. Csak járni egyet, vagy a boltba elugrani. Vagy elvinni a kocsit a mosóba és nem csak lemosni, hanem alaposan ki is takarítani, de ez már a haladók szintje.

Egy biztos, legkésőbb délre helyre fog állni a világ rendje. Déltől enyém a világ, jöhet a futás, a film, a francia tanulás, a hosszú beszélgetések, a háztartás az összes kihívásával, jöhet bármilyen aktivitás, akár éjfélig is.

Én bagoly-típusú vagyok, tehát ha tehetném, délig a szemem sem nyitnám ki. Meg is van magyarázat. Széttörtem a rosszkedv mítoszát.