énhogyan

énhogyan

Hát akkor...örüljünk!

2021. január 29. - PDL

hofoltos_erdo.jpg

Van az úgy, hogy semmi nem jó és sehogy sem jó, ezért hát tudom értékelni, amikor valami jó és valahogy jó. Nem hibátlanul, nem tökéletesen, de valahogy mégis jó. Olyankor öröm van. 

Ma kora délután a szemerkélő esőben és a szinte alkonyati szürkeségben -mindkettőt imádom -, a futópályán mindössze ketten voltunk. Én szokásosan a magam valamilyen tempójában haladtam, a futótárs pedig jó tempóban, lendületesen. Az eső egyre jobban esett, de kitartottam és amíg nem végeztem, nem jöttem el. Először ennek örüljek.

A hazaúton a kocsiban kiborítottam egy zacskó porcukrot (ne kérdezd, hogyan, mert nem tudom), ráadásul olyan sáros is lett minden, hogy nem lehetett rálegyinteni. Sár, latyak és porcukor, el tudod ezt együtt képzelni? Az már a szirup maga. Elázva, egy kicsit fázva is a még mindig szemerkélő esőben azt nem mondom, hogy szemenként szedtem össze a porcukrot, mert nem, de majdnem. Így jár az, aki lusta az autómosóig elmenni, ahol ugyanis kényelmesen ki tudtam volna porszívózni. A kocsi belseje se szép nem lett, se tiszta, viszont még jobban eláztam. Örülhetek azonban annak, hogy hetek óta halogattam a takarítását, mert most a porcukor miatt kezdhettem volna elölről. Tehát cáfolom, hogy a rest kétszer fárad.

Nagyon örülök, hogy tegnap is, mint szinte majdnem minden este szórakoztathattam a hétévesünket, milyen jó, hogy van videochat. Szoktam neki rajzolni is, bár nem tudok, de szeretek. Tegnap sikerélményem volt, ugyanis lerajzoltam hátulról egy ülő macskát. Két kör, egyik a feje, másik a teste, füle, farka és egy faág, amin ül. Egyetértettünk, hogy ez most kivételesen jó lett, úgyhogy ma a víziló következik, természetesen hátulról.

Aztán örülhetek annak is, hogy tegnap estére sikerült egy Robert De Niro és Michelle Pfeiffer filmet találnom, amiben kisebb szerepben ugyan, de feltűnik Tommy Lee Jones is, ráadásul a  filmet Luc Besson rendezte, aki nagy kedvencem rögtön Guy Ritchie után. Ígéretes sztárparádé. A történet Franciaországban játszódik és ennek külön örültem, mert  évek óta franciául tanulok. Legjobban mégis annak örülök, hogy a majdnem két órás film felénél erőt tudtam venni magamon és abbahagytam. Ezzel minden szempontból a nap legjobb döntését hoztam meg. Lehet, hogy egyszer megnézem majd a másik felét is a kedvenceim miatt, de a film nem tetszett.

Hamarosan szükség lesz egy komolyabb munkasarokra itthon, ezért némi átrendezést is lebonyolítottam. Az eredménynek kerek fél napig örültem, mert aztán meggondoltam magam és visszarendeztem mindent, és annak is örültem.

Nagyon tudok örülni annak is, hogy mégsem ette meg a kutya a telet és visszatér a hideg egy kis hóval együtt. Kányádi Sándor Aki fázik című versét szeretettel küldöm annak a jelentékeny többségnek, aki nem így gondolja.

Aki fázik, vacogjon,
fújja körmét, topogjon,
földig érő kucsmába,
nyakig érő csizmába,
burkolózzék bundába,
bújjon be a dunyhába,
üljön rá a kályhára -
mindjárt megmelegszik.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://enhogyan.blog.hu/api/trackback/id/tr7116408340

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása