A munkanap áthelyezés miatt december 7-én szombaton nekem is dolgoznom kellett, de szerencsére csak délig. A férjem már előző napokban mondogatta, hogy egy szombat déli indulással menjünk el Siófokra, még ha csak egy éjszakára is, én pedig rábólintottam, de magamban azt gondoltam, hogy dehogy megyünk. 

Aztán pénteken reggel úgy ébredtem, hogy miért is ne! Menjünk csak, majd meglátjuk, mire lesz elég egy ennyire rövid idő.

Szombaton este hat órakor érkeztünk meg Siófokra és megnéztük a kis adventi vásárt, ami sokkal, de sokkal kisebb volt, mint ahogyan vártuk, majd vásároltunk ezt-azt a Sparban, hazasétáltunk és megvacsoráztunk. Jól felfűtöttük a lakást, megnéztünk egy filmet és éjfél előtt fél órával a tornámat is sikerült befejezni, úgyhogy teljes volt a nap.

Ma, vasárnap reggel fél 8-ig aludtunk, kényelmesen összekészülődtünk és Balatonszéplakra autóztunk át, ahol két helyen is lesétáltunk a vízpartra, az Ezüstparton a strandnál és a kikötőnél, utána Siófokon a szokott helyünkön is megcsodáltuk a Balatont és a vadkacsákat. 

Hazamentünk, megreggeliztünk - ekkor már fél 11 volt -, és egy órával később kisétáltunk az állomáshoz. Délben indult a vonatunk és egy átszállással 5 órakor beléptünk a házunk kapuján. 

Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat, de a térdem valami rejtélyes ok miatt az egy hetes gyógyszerszedés ellenére ma délelőtt óta újra fájni kezdett, alig tudtam hazasétálni. Talán sok volt neki a rapid hétvégi terhelés. Nem tudom. És azt sem tudom, mit csináljak már Monsieur Jobb Térddel. Most bekentem gyulladáscsökkentő krémmel és pihentetem, a ma esti tornámon pedig nem fogom nyújtani, csak lazítani. Ha hagyja. 

A rapid hétvége ettől eltekintve nagyon jól sikerült, úgyhogy ismétlésért kiált, de vajon mit szól hozzá Monsiuer Jobb Térdem? 

Jövő szombaton kiderül.