Nőnek lenni jó, de majdnem kérdőjelet tettem utána.  Ugyanis nem vagyok ebben annyira biztos, abban viszont igen, hogy nőnek lenni jobb, mint férfinak és mondom ezt úgy, hogy két kisfiút neveltem érett, magabiztos, megbízható és erős férfivá.

Örülök, hogy lánynak születtem és nem fiúnak, és örülök, hogy az apukám édes kislánya lehettem, anyukámnak pedig, hála az égnek, még mindig az vagyok. Sok mindenre megtanított az apukám, aki a hagyományos női szerepeket illetően elég konzervatívan gondolkodott a nevelésemről, bizonyos értelemben viszont nagyon is szabadnak, erősnek és önállónak nevelt.

Ami bennem az élethez szükséges férfias erő, a talpra állás és a megküzdés képessége, az apukámtól jött.  Ahogy az őszibarackban a mag, a megküzdeni képes erő, az bennem ő.

A lágyság, a puhaság, a féltés, az aggódás és az elfogultan szeretni tudás, vagyis a magot körülölelő édes gyümölcshús, ez  az anyukám, ezeket mind tőle kaptam - sok más mellett - örökül.

Természetesen nem mérem össze a kemény mag és a puha gyümölcshús fontosságát, értékét, hiszen mindkettő ugyanolyan fontos és értékes és valahogy a kettő együtt áll össze egy egésszé és ebben az értelemben az egész mindig több, mint a részek összessége. Ami én vagyok, mint nő, mint anya, mint feleség és mint dolgozó nő, az tőlük jött, de több vagyok, mint az apai és az anyai részeim együtt. A tőlük kapott tudást és mintát a saját tapasztalataim, átéléseim, küzdéseim, harcaim, örömeim és bánataim, sikereim és kudarcaim, egyszóval az életem ragasztja össze és én már ezt, vagyis magamat, azt, ami én vagyok, adtam tovább a gyerekeimnek.   

Magamat adtam tehát tovább a bennem élő apukám és anyukám sorsával, tudásával, amiben persze az ő szüleik, nagyszüleik, déd- és ükszüleik sorsa és tudása is benne van.

Lánynak születtem, anyuka lehettem és tovább adhattam az életet, de tovább adtam a hetedízigleni sorsokat is. Jó, hogy lánynak születtem, de nem elsősorban azért, mert anya lehetett belőlem. Anyának lenni nagy feladat, feleségnek lenni is, valaha, szőke copfos álmodozó kislányként ez mind sokkal könnyebbnek tűnt. Dolgozó nő is lehettem, munkatársaimnak munkatársnője, barátaimnak barátnője, szomszédaimnak szomszédnője, de anyós is lettem és évek óta nagymama is. Nem könnyű nőnek lenni, nem könnyű a különböző "szerepek" között nőnek maradni, pedig lehet, hogy ez lenne a legfontosabb, mert talán ez mindennek az alapja.

Nőnek lenni.

Hiszen a Teremtésben Ádám oldalbordájából a Nő teremtődött meg, igaz, vele, benne és általa az összes többi női minőség is világra jött.

Isten éltesse hát a nőket, Isten éltessen bennünket!