Eső, havaseső, hóesés, szél, szélvihar. Ezek az én hívószavaim arra, hogy ideje van az örömnek, hiszen az örök  szerelmem, alias Tél tábornok végre-valahára megmutat magából valamit. Egy keveset csak, de annak is nagyon örülök.

Az okos ember képes más kárán tanulni, én viszont azok táborát erősítem, akik a magukén sem, ezért aztán a  tegnapi esős, havasesős, viharos napot megint a gyöngyvászon, tehát a be-és átázó cipőmben töltöttem, aminek következtében a futópályán nem tudtam annyi időt tölteni, amennyit szerettem volna, meg úgy egyáltalán, kint a szabadban sem. Pedig annyira szeretném végre kiélvezni ezeket a kivételes napokat, amikor itt van a tábornokom, mert tudom, mire észbe kapok, hipp-hopp, már tovább is áll. Most kell kihasználni az alkalmat.

Mit lehet hát tenni? Például jól felkészülni a randevúra. Ma nem az átázós cipőmben megyek ki a házból, hanem egy jó kis strapabíróban, ami viszont nem alkalmas hosszabb gyaloglásra. Ez most nem is baj, mert az erdőbe úgysem mennék, ilyenkor a fák között lenni kifejezetten veszélyes. Elég erős szélvihar van most, és bár engem sem az eső, sem a hó nem zavar, hiszen minden ilyesmit imádok, viszont a széltől  a fák között kifejezetten félek. Van Demis Roussosnak egy szép dala, Barátom a szél a címe. Ha néhány olvasónak nem mond semmit az énekes neve, az nem a véletlen műve, hiszen tudom, hogy ami harminc évnél régebben volt, azt manapság már úgy tekintjük, mintha meg sem történt volna, vagy ha mégis megtörtént, akkor az egyenesen az időszámítás előtt volt. Szerintem több korosztályombeli olvasóm van, mint fiatal, úgyhogy maradjunk Demis Roussosnál. De mindegy is, már elfelejtettem, mit is akartam ebből kihozni. A lényeg, hogy a szél nekem nem a barátom.

Mi is fog történni tehát ma? 

Az egyetlen házon kívüli feladatomat délutánra ütemezem és kocsi+gyaloglás kombinációban teszem meg az utat, közben randevúzni fogok a tábornokkal, és ebből még bármi lehet. Például a szerelem annyira elveszi az eszemet, hogy mégis kimegyek a futópályára és ott bármi megtörténhet, még akár a szerelmünk  is szárba  szökkenhet.  Azt azért majd elmesélem.   

(...)

Voltam az erdőben a férjemmel. Hatalmas szél volt, csak egy kis időt tudtunk ott lenni. Ő ki nem állhatja az ilyen időt, meg úgy egyáltalán a telet, szerinte az élet júniustól augusztus végéig az igazi, mégis ma ő volt az én (tél) tábornokom.