Igen, mostanában egyre többször fordulok be a konyhába csak úgy, konkrét feladat nélkül, de azért mindig valami dolog után nézve. Kinyitom a hűtőt, megszemlélem a készletet, előveszem a receptgyűjteményem, aztán jókedvűen, örömmel, csak úgy a magunk kedvére elkezdek valamit készíteni abból, amit találok. Valami süteményt. Közben zenét hallgatok, vagy valami jóféle humort, vagy egyszerűen csak énekelek magamnak.

Az a helyzet, hogy minden tekintetben jól vagyok mostanában és ez meg is látszik rajtam. Például kedvem van sütni-főzni, pedig nem szerettem sosem. Sütni még csak-csak, általában hirtelen felindulásból, de főzni egyáltalán nem. Megcsináltam, persze, de nem véletlen, hogy amikor írásra adtam a fejem (de jól is tettem!), nem gasztroblogger lettem, hanem...hanem...nem is tudom, ilyen, valamilyen.

Igen, mostanában többször befordulok a konyhába és gyakran órákra ott is ragadok. Mióta ez a szokásommá vált, azóta mindig van itthon házi sütemény, kókuszos, meggyes, gesztenyés vagy diós, jobbnál jobbak. Ha fogyóban van, már készítem is a következőt. Márpedig folyton fogyóban van, mert gyakorlatilag folyamatosan esszük.

Nem kérdezed meg, miért nem fogyok? Nem?

Hát, amióta egyre többször fordulok be a konyhába, én sem.

(Ez a blog továbbra sem lesz gasztroblog, de kérésre receptet küldök.)