Keresem és gyakran meg is találom annak az okát, hogy vajon miért szeretik a emberek a tavaszt és én meg miért nem.

Ma például, de tegnap is, napoztattam az arcom és nagyon jól esett a nap melege. Aztán közelről belenéztem a kocsi visszapillantó tükrébe és a kipirult arcomon ezer apró szeplőt, foltot stb. vettem észre.

A városi március 15-i ünnepi megemlékezésen a jó kis meleg téli dzsekimben leültem egy (akkor még) meleg padra, és a jó meleg napsütésben figyeltem az alaposan visszametszett bokrok pattanó rügyeit. Aztán elkezdtem fázni, visszamentem a kocsihoz és kivettem belőle még egy kabátot. És igen, fel is vettem. Igen jól érted, egyikre a másikat, és két kabátban ültem tovább.

Böjti szelek fújnak, kisöprik a levegőből a...mit is? A polleneket biztos nem, napok óta viszket és ég a szemem és a  szénanáthámra ébredek minden reggel, ráadásul a nagy szélviharok miatt már másodszor nem tudunk elmenni a kicsi unokáinkhoz. 

Próbálom én szeretni a tavaszt, de nem nagyon megy ez nekem.

Gryllus Vilmos-Füzesi Magda: A tavasz dala

Ha elillan február,

zöldülni kezd a határ.
Madárdalra hajladozom,
a lábam is táncra áll.

Szivárványszín a ruhám,
bodzaág a furulyám,
ha dalomat elkezdem,
retek nő a kertekben.

Melegít a nap haja,
száz rügyszemmel néz a fa.
Hogyha egyet rikkantok,
kinyílnak a pitypangok.