Telek Zoltán: A régi ház
Lopva tekintek a régi házra,
ha utam arra vezet,
titkon remélve,
hogy a kapuból majd édesanyám integet.
Mindig széles mosollyal, és sarkig tárt kapuval várt.
A házba lépve rögtön serénykedett,
előkerültek a kedvenc ételek...
"Nem maradok", mondtam, sietnem kell.
Csak pár percre jöttem,
hogy megnézzem, jól vagy-e.
Anyám arca elkomolyodott,
mikor látta, hogy az ajtó felé indulok.
Félvállról véve az egészet,
"majd jövök", intettem, és az ajtón kiléptem...
A sarokról visszatekintve láttam,
Amint anyám a kapuban állva búcsút int nekem...
Szégyelltem magam,
hogy nem maradtam, "nincs időm",
erre hivatkoztam... Most már tudom, anyám, hogy a tiéd volt fogytán,
ezért vártál mindig oly nagyon rám...
Azóta lopva tekintek a régi házra,
ha utam arra vezet.
Már nincs ott senki, ki mosolyogva integet...
Tudom, hogy elment, mégis titkon várom,
hogy drága édesanyámat talán
még egyszer a kapuban meglátom...
