Badár Sándort háromszor láttam színpadon, mindháromszor sikerült az első sorból nézni. Először a városunkban találkoztam vele, akkor az afrikai kalandjairól mesélt, zseniális volt. A műsor részeként a Bamako-rally élményeiről készült filmet is levetítették, majd a film után visszajött a színpadra és tovább mesélt.
Mint aki nem tudja abbahagyni. Csak mondta, mondta, én pedig ámulattal figyeltem őt.
Másodszor már 80 kilométert utaztunk érte, akkor egy pici kerti színpadon állt és ott is legalább két-két és fél órán át beszélt. Az egész műsor alatt folyamatosan könnyesre nevettem magam, fantasztikus volt. Harmadszor 100 km-t utaztunk, akkor Hadházi László is fellépett, ő kezdett, majd Badár folytatta.
Most negyedszer is el tudtunk csípni egy előadást, ezt viszont a közelünkben, mindössze egy szűk órás autóútra tőlünk. Az ázsiai kalandjait mesélte el, egy szünetet közbeiktatva két és fél órán át. Most is az első sorban ültem, tőle két méterre. Úgy mesélt, mintha a barátainak mesélne egy üveg bor mellett, csak úgy lazán sztorizgatva, de olyan szenzációs humorral, hogy reggelig hallgattam volna. Badár Sándorból egyszerűen nem elég két és fél óra.
Az előadás végén megvártam. Tulajdonképpen nem akartam, már ki is jöttem az épületből, amikor a férjemtől megkérdeztem, hogy szerinte visszamenjek-e. Persze, mondta, mert gondolom, nem akarta napokig hallgatni, hogy ezen sóhajtozom. Azt a nélkülözhetetlen információt akartam ugyanis mindenáron közölni a kedvencemmel, hogy örök rajongója vagyok.
Visszamentem az épületbe, odaléptem hozzá. Úgy szorongattam a hirdetőtábláról sebtében lekapott plakátot az autogramért, mint egy tinilány, és megszólítottam. Most beszéltem vele - vagyis inkább csak hozzá - harmadszor, és reméltem, hogy emlékszik rám, de persze nem. Rajongóhoz méltó ámulattal és bámulattal elmondtam, hogy honnan jöttem, több fellépését láttam már és hogy örökös rajongója vagyok. Mosolyogva meghallgatott, mint eddig mindig, kedvesen megköszönte, mint eddig mindig, én pedig hazáig áradoztam róla, mint eddig mindig, és remélem, hogy fogok is még nagyon sokszor.
Itt írtam a korábbi találkozásokról:
https://choix.cafeblog.hu/2018/11/30/a-nap-amikor-badar-sandornak/
https://choix.cafeblog.hu/2020/08/18/a-nap-amikor-nezopontot-tanultam-badar-sandortol/
