Először az volt biztos, hogy látni akarom Olt Tamás egyszemélyes darabját, mert imádom Rejtő Jenő regényeit. Aztán olvastam, hogy Rejtő életéről lesz inkább szó, nem pedig Piszkos Fredről, Fülig Jimmyről és a többi híres és hírhedt kikötői és légiós legényről, akkor egy kicsit elbizonytalanodtam. Mégis felhívtam a szervezőt, hogy jegyet rendeljek, de nehezen értettük egymást a telefonban, éppen kint volt a Tisza-tavon vagy az autójában ült, és ő nem értette, mit akarok és meg nem értettem, hogy ő mit nem ért, le is tettük hát hamar a telefont.

Nem is akarok elmenni, gondoltam, hiszen nem láttam még jó Rejtő-feldolgozást A szőke ciklon című musicalen kívül és úgyis csak csalódnék, de azért az előadás előtt két nappal újra felhívtam a szervezőt, hogy érdeklődjek, mire számíthatok és van-e még hely az első sorban. 

Akkor már megint úgy volt, hogy el akarok menni, de kiderült, hogy csak busszal mehetek és hát tulajdonképpen úgy oldom meg, ahogy akarom, mert egyedül kell mennem és kocsi nincs. Legalábbis az odautat nekem kell kitalálnom. Google a barátom, mindössze néhány kattintás és már látom is, hogy majdnem tökéletes  a buszjárat. Előadás előtt egy órával oda fogok érni Abádszalókra, lesz időm még a Tisza-tóhoz is lesétálni, viszont a hazaút csakis kocsival képzelhető el, mert se busz, se vonat akkor már nem lesz.

Megoldható így? Meg hát.

Buszra szálltam és egy óra múlva megérkeztem a festői Abádszalók főterére. A művelődési háznál úgy tűnt, én leszek az egyetlen vendég, gyorsan le is szerveztem magamnak a helyet az első sorban, majd leballagtam a tóhoz. Mire visszaértem, még mindig nem volt senki rajtam kívül, csak a személyzet és a színpadépítők. Kicsit később érkeztek még néhányan, de húsznál többen nemigen voltunk. családias volt  a légkör, bár én voltam az egyetlen idegen, aki más városból érkezett, de nem éreztették velem a kívülállóságot.

Az előadás plakátján ez áll:

"Olt Tamás Rejtő Jenős, sanzonos, kalandos, légiós, fordulatos, tizennégy karátos estje, zenékkel és minden bizonnyal!" 

Korábban nem láttam, de még csak nem is hallottam Olt Tamásról, pedig nagyszerű színész. Ő írta és játszotta a  Rejtő Jenő életéről szóló darabot. Zenével, dalokkal, érdekes díszletekkel, gyakran váltott jelmezekkel és zseniális áthallásokkal idézte meg, ahogy mondta, a barátját, vagyis azt az embert, akit olvasmányélményein keresztül a barátjának tekintett és akit minden bizonnyal én is annak tekintek.

A Szájon lőtt tigris után meg pláne. Ha lehet a Rejtő Jenő iránti rajongásomat egyáltalán fokozni. 

Előadás után értem jött a férjem kocsival és együtt is lementünk a Tisza-tóhoz, megnéztük a naplementét. Az i-re a pontot ez a látvány tette fel:

A Nemzeti Színház honlapján találtam Olt Tamás írását, érdemes elolvasni: https://nemzetiszinhaz.hu/eloadas/szajon-lott-tigris/kapcsolodo-tartalmak)