Ezeket a szivecskéket  a kilenc éves csillagom festette nekem. Ez  a kép volt az egyik ajándék, amit Anyák napjára kaptam a születésnapom ünneplésekor.  

A másik képet a két és fél évestől kaptam, természetesen az ő tenyerecskéje van megörökítve rajta:

Volt persze nagy csokitorta tűzijátékkal, játék a kertben és séta az erdőben. A négy unokám  felváltva ült az ölemben, mindegyikük hagyta magát szeretgetni, puszilgatni. A két nagyobb kilenc és hat évesek, a kicsi két és fél éves, a legkisebb pedig négy hónapos. Ez volt az első alkalom, hogy mind a négyen egyszerre voltak velünk. Egészségesek, gyönyörűek és okosak. Gyönyörködhettem a gyerekeimben és az ő családjukban.

Hálás vagyok értük és büszke vagyok rájuk. Leírhatatlanul büszke és hálás.

Hogy is volt ez a nap?

Nem én találtam ki, hogy ünnepeljünk közösen, meglepetésemre pont a nagyfiamtól jött az ötlet. Két héttel ezelőtt vetette fel, hogy a 60 egy szép, kerek szám, legyünk együtt, ünnepeljünk együtt és hogy hol? Legyen a kisebbik fiaméknál, mert ott pici baba van, vele még nehézkes mozogni, inkább mi utazzunk oda, ne nekik kelljen kimozdulni.

Várni örömet maga is öröm, írta Kosztolányi és így voltam ezzel én is. Megrendeltem a tortát és megterveztem, mikor fogom a töltött káposztát elkészíteni. Az indulás napján becsúszott egy munka a Tisza mellett, egyáltalán nem örültem neki, féltettem a melegtől a tortát, de a falu útba esett és a torta hűtését is meg tudtuk oldani, és különben is, a munka lemondásáról szó sem lehetett. Az időt a Tisza-gáton, a vízparton és az ártéri erdőben terveztem eltölteni, de rengeteg volt a szúnyog és egyedül féltem is. Gyönyörű a környezet, a gát falu felőli oldalán áll a település temploma szemben a vízzel, a gát és a folyó között a hatalmas ősfákkal teli erdő, a Tisza pedig?

Az mindig meseszép. 

A munka után útra keltünk és már csak egyszer álltunk meg. Mit gondolsz hol? Hát persze, hogy ott, ahonnan jól látható a Mátra. Gyöngyös előtt hajtottunk fel az autópályára és bő fél óra múlva meg is érkeztünk a családunk egyik feléhez. Jól ki tudtam magam babázni a csodaszép négy hónaposunkkal és a tündéri, okos nővérkéjével, majd amíg a pici aludt, sétálni indultunk a közeli erdőbe, amiből végül majdnem 4 kilométeres gyaloglás lett. Mire visszaértünk, megérkezett a család másik fele is, és a két nagy unokánk birtokba vette a kicsiket, a kertet és bennünket.

És ezzel kezdetét vette a  csodálat, a gyönyörködés és a teljes boldogság.

Csodanap volt ez a csodás családommal. Leírhatatlan és elmondhatatlan büszkeség, boldogság és hála.  Köszönöm!