A kertünk pici, alig nyolcvan négyzetméter. Nálunk, nagy örömünkre, laknak állatok.

Az idén nyáron is kiszorultunk a teraszunkról. Évek óta itt a gerendán rak fészket egy házi rozsdafarkú pár, akik ilyenkor már idegesen röpködnek a kertben, jelzik, hogy útban vagyunk és menjünk el onnan. Az idei második fészekalját etetik ugyanis, akik közük kettő már megvillantotta a kis buksiját. A szülők hangosak, folyton cserregnek és a fiókák is kezdik már megtalálni a hangjukat.

Sünink is van, bár ez a kép nem nálunk, hanem az erdei futópálya mellett készült, ott ugyanis most négy kis sünibaba is felbukkant. A kertünkben, vagy a szomszédaink kertjében biztos élnek sünik, de annyira rejtőzködnek, hogy csak ritkán találkozunk velük. De időnként találkozunk! Egyszer egy éjjel a nyitott ablakon át furcsa hangokat hallottam. Kinéztem és két süni udvarolt egymásnak jó hangosan. Remélem, ők is nálunk laknak és nem csak erre jártak éppen.

Az óriási levendulánkat nappal gyönyörű pillangók látogatják. Napszállta után és éjjel pedig kertünk királynőjét, az idén közel két méteresre nőtt ligetszépét a a porzórovarok keresik fel. Röpködnek, döngicsélnek, zúgnak. 

Rengeteg méhecske lubickol a hatalmas kecskerágó bokrunk virágözönében, az egész bokor él, mozog, dong, 

Időről időre macskánk is van, most például már évek óta Corka kandúr, akinek ugyan nem mi vagyunk a hivatalos gazdái, de imád nálunk lenni. Itt csend van, mi ugyanis átengedtük a kertet és a teraszt neki is. A kerti dzsungelünk tehát ember által háborítatlan, mi biztos nem zavarjuk őfelségét, a terasz kényelmes párnáiról és a hintaágyról pedig egyenesen azt képzeli, hogy mind őt várja. Ebben ugyan nagyon téved, de azért ravasz macska módján elérte, hogy én nem ülök rá egy párnára sem, amin ő előzőleg ült vagy feküdt, és ő mindegyiken ült vagy feküdt már. Őcorkasága tulajdonképpen nem vendég, hiszen nálunk (is) lakik. Most éppen szerelmes és imádott menyasszonyáért, azért a kis semmi fekete cicalányért epekedik.

És nálatok laknak-e állatok?