Kis túlzással, amikor tegnap leütöttem az utolsó karaktert a "mikor lesz már igazi november" kesergésemről, hirtelen igazi november lett. Ma az erdő már úgy nézett ki délután három órakor, mintha a Sátán kutyája című film forgatási helyszíne lenne. Kora esti sötétedés, pára, majd eső, hirtelen kopaszodó fák, rengeteg lehullott falevél.

A kép azért is életlen, mert félhomály volt és a levegőből is csavarni lehetett a vizet. Eljött az én időm, szia november!