énhogyan

énhogyan

2. Hol fér el a lélek?

2023. december 02. - PDL

2_22.jpg

Ilyen sem volt még: december elején a leandereink még kint vannak a szabadban és lehet, hogy kint is maradnak, hacsak nem lesz rettentő hideg. Egyre enyhébbek a telek, és én a magam szempontjából ennek egyáltalán nem örülök, de úgy látom, a leandereknek egyenlőre tetszik, hogy nem kell a "sötétkamrába" száműzve várni a tavaszt.

Ők kint várják a tavaszt, én meg bent nem várom. Legyen tél, legyen hideg, legyen hó.

Advent van, az évnek ebben az időszakában általában (értsd: mindig) nehezen találom a helyem. Nehezen fér el bennem a lelkem, sokszor túlcsordul. Szeretnék vidámabb lenni, egy csomó okom van is rá, de szinte mindig szomorú vagyok és sokat sírok. Újra előkerült régi ismerősöm, Madame Hipochondria is. Ha megérkezik, általában tartósan itt ragad. Még jó, hogy szerintem önismeretben és öniróniában elég jó vagyok, úgyhogy ma, amint tehetem, irány az erdő. Ott vagyok honn, ott az én világom. Majd elmondom A Fáknak, hogy mi bánt. Shirley Valentine az otthonában A Falnak mesélt, aztán elutazott a görög tengerpartra, mert elhitte, hogy a tenger, a nagy kékség és a napfény gyógyír lesz mindenre ( és ebben azért van ám valami), ott meg A Sziklának tárta ki a lelkét. A testét meg egy görög Adonisznak. 

(...)

Megjöttem az erdőből. Négy kilométert teljesítettem, ebből három magamhoz képest jó tempóban sikerült.  Ahogy közeledtem az erdőhöz, úgy kezdett semmivé válni a rossz kedvem. Mosolyogva róttam a köreimet és igen, boldognak és hálásnak éreztem magam. Egészséges vagyok, az életem rendben van. Amikor motiváló céllal olyanokat olvasok, hogy "menj mozogni, csak elkezdeni nehéz, töltődj fel friss levegővel, mozogj lendületesen és  meglásd, szép a világ" - csak elhúzom a számat, pedig tudom, ez így igaz. Aztán amikor én magam teszem ezt, szeretném szétkiabálni a világban, hogy igen, menj mozogni és ha megteheted, menj a természetbe. 

Ma délelőtti rosszkedvem idején próbálkoztam a kimozdulással, gyalogoltam egyet a környéken. A semminél jobb volt, de nem az igazi. Az igazi a természetben, az erdőben volt.

Most pedig, kérem szépen, úgy fel vagyok töltődve, hogy ide nekem az oroszlánt is. 

1_33.jpg

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://enhogyan.blog.hu/api/trackback/id/tr4618272257

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása