„Talán ünnepet nem is vehetsz boltban, mert az ünnep inkább benned, legbelül van.” (Grincs)

Karácsonyi közös ajándékunk az én drága barátnőmmel, munkatársammal, titkaim tudójával és őrzőjével a Grincs című mesejáték volt. A mese minden percét imádtuk.

De nem csak a mese minden percét. Ha mi ketten bárhol együtt töltünk el valamennyi időt, abba igyekszünk annyi extrát, annyi pluszt beletenni, amennyit csak bírunk. Van, hogy akaratunkon kívül is megtörténik velünk valami előre el nem tervezett dolog. Mi megtanultuk a váratlant is szeretni, annak is az előnyeit kiélvezni, ez ugyanis az egyik remek tulajdonságunk. A sok közül.

Ma például mi történt?

Kata felvetette úgy egy hónappal ezelőtt, hogy mi lenne, ha megnéznénk együtt a Grincset és én azonnal igent mondtam. Meg is beszéltük, hogy ez lesz a mi közös karácsonyi élmény-ajándékunk, ugyanis rajongói vagyunk a közös élményeknek és folyton keressük is rá a lehetőségeket.

Lefoglaltam hát a jegyeket december 15-re és mondtam Katának, hogy az előadás 15 órakor kezdődik majd. Hogyan megyünk át a szomszéd városba, mikor indul a busz, mikor érünk oda, lesz-e elég idő a munka után megebédelni, elkészülni, hogy tudunk hazajönni, ezeket mind jó előre megbeszéltük és nagyjából elterveztük. 

Telt, múlt az idő, nagyon vártuk már az előadás napját. Közben legalább háromszor telefonáltam a Vigadóba, hogy biztosan megvannak-e a jegyeink és megerősítettem, hogy nem utazunk át érte hamarabb, hanem csak az előadás előtt vesszük át és igen, biztosan megyünk. Mondták, hogy várólista van az át nem vett jegyekre, így az indulás előtti napon újra telefonáltam, hogy megyünk, és hogy kérjük, tartsák foglaltan a jegyeinket. 

Eljött a várva várt nap. Munka után mindkettőnknek igyekeznünk kellett, hogy ebédeljünk, átöltözzünk (természetesen karácsonyt idéző pulcsiba, kendőbe és sálba), aztán siettünk a buszhoz, ott találkoztunk ugyanis  indulás előtt pár perccel.

A buszon Kata mesélte, hogy találkozott valakivel, aki szintén jön a Grincsre, de ő a délután öt órai előadásra. Mondtam, hogy ez nem lehetséges, mert nincs öt órakor előadás.

Biztos, hogy nincs? Mert az ismerős bizton állította, hogy öt órára jön?!

Biztos, hogy nincs. Teljesen biztos. Ennyi telefonálás után már biztosan tudnám, ha lenne és figyeltem a Vigadó facebook oldalát is, ott sem jelezték, hogy lesz pótelőadás. Egy előadás lesz csak, 15 órakor.

Ezek után 2023. december 15-én délután 15 óra előtt pár perccel beléptünk az üres Vigadó előcsarnokába, ahol ilyenkor már nagy sokaság szokott lenni, most viszont csak két recepciós hölgy rendezgette a dolgát.

Még mindig bízva abban, hogy mi tudjuk jól, de azért már egy kicsit elbizonytalanodva kérdeztük meg tőlük, hogy időben érkeztünk, ugye?

Hát igen, nagyon is időben, jóval a kezdési idő előtt, mondták mosolyogva, mert az előadás 17 órakor kezdődik és még a díszletesek és a színészek sem érkeztek meg. 

Nos hát.

Leültünk az előcsarnokba, hitetlenkedve és nevetve, mert ha mi elmegyünk együtt valahová, velünk mindig történik valami előre nem tervezett dolog. Most például az, hogy van még két órányi időnk a kezdésig. Mi a csodát csináljunk ebben a csepp kis városkában öt óráig? 

Na mit?

Menjünk el a Lidl-be. 

El is mentünk, vettünk ezt-azt, aztán a főtér fényei között, mellett és alatt fotózgattuk magunkat a világító rénszarvassal, a szánnal, a jegesmedvével és a pingvinnel. Amikor már jól kijárkáltuk magunkat, beültünk a Vigadó előcsarnokába, ahol egy véletlen találkozás adta lehetőséggel élve megszerveztük a hazautunkat és vártuk a mesejátékot, aminek, mint mondtam, minden percét élveztük. 

Grincs elrabolta a karácsonyt, de az ő szívét is megérintette valami jóság-féle a végén és vissza is adta az embereknek az ünnepet. A történet nagyjából ennyi volt, jó színészekkel, aranyos díszletekkel, jópofa jelmezekkel, zenével, énekléssel.

Szép karácsonyi ajándékunk volt tehát december 15-én, igaz, nem 15 órakor, hanem 17-kor, de mit számít ez már? Karácsonyra hangolódtunk a mesével, és ilyenkor az ember képes azt is elhinni, hogy vannak még csodák. A rosszak megjavulnak, a gonoszkodókból jótevők lesznek, a morcosok mosolygóssá, a sírók nevetőkké változnak és a világ valahogy tényleg jobb hely lesz.

Hisszük a csodát. És ilyen csoda például a mi kettőnk barátsága is Katával. (Aki nem átallotta utána többször is elmondani, hogy eddig vakon bízott bennem, de mostantól indulás előtt mindent le fog ellenőrízni.)

(Az előadásról készült fotó a Vigadó fb oldaláról származik.)