Nagyon vártuk már ezt a darabot. Filmen láttam Sinkovits Imre és Agárdi Gábor főszereplésével és kíváncsi voltam. hogyan fogják a történetet színpadon megjeleníteni. Nem csalódtunk, a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház újra olyan előadást hozott a szomszéd városkába, ami előtt csak tisztelettel és köszönettel fejet kell hajtani.
"Már a dráma címéből kiderül, mely évszakban játszódik a mű. Télen, az adventi négy hét, a várakozás idején, amikor a Megváltó születését várjuk. A darab elénk idéz egy különös, a mi életünkben soha nem látott, misztikummal, néphagyományokkal teleszőtt világot. A hargitai havas szakadék, a jelképes „Nagy Romlás” tövében áll Bódi Vencel háza, aki 26 éven át hiába várja haza idegenbe szakadt lányát. A várakozás, a keresés, a cselekvésképtelenség válik az öregek – Bódi és Zetelaki Dániel – létállapotává. A darab az egyéni útkeresések története, szeretteink elvándorlása, a halálig tartó bűnhődés, vezeklés a múltban elkövetett hibák folyton visszatérő képeivel. Az író ezzel állítja szembe két fiatal tiszta, mindent legyőző szerelmét, amely valós csodákra is képes. Sajnos emberi gyengeségünk miatt ezeket a csodákat nem becsüljük meg eléggé, így nem marad más nekünk, csak az emlékezés. Marad az örök adventi várakozás.
„Csak lenne elég mécsesünk a várakozáshoz”
Szomorú aktualitása van ezeknek a soroknak ma is: „Itt maradnak az öregek, özvegyek, elaggottak, magános házakban. Lámpát sem igen gyújtanak... Addig élünk, amíg a nagy romlásra is van, aki emlékezzék. Ha már ezt sem tehetjük: nem emlékezői, csak emlékei leszünk e tájnak.” A történet lélekemelő, a várakozás, vágyakozás reménytelennek látszó helyzeteiben, pillanataiban is. Aktualitását érezzük, annak ellenére, hogy az elmúlt harminc évben sok tekintetben változtak a társadalmi, politikai viszonyok mind Erdélyben, mind Magyarországon. Örök érvényű gondolata az idősek elmagányosodása, hiszen manapság is sok család esik szét, sok fiatal távozik szülőföldjéről. Maradnak az öregek, akik nem mozdulnak, őrzik a múltat és emlékeznek. Mindnyájunkat fájdalmasan érintő gondolatok ezek. A végszót Bódi Venceltől halljuk: „Keressük egymást az élők között, míg élünk, és majd kutatni fognak bennünket a halottaink, mert lassanként már csak ők beszélnek rólunk. Csak lenne elég mécsesünk a várakozáshoz.”
„Itt, ahol a tragédia és a csoda kézen fogva jár”
Az örök hit, remény és szeretet előadása a Zenthe Ferenc Színház Advent a Hargitánja. A darabot ősszel a Nemzeti Színház deszkáin is előadta a salgótarjáni teátrum. Simon Lajos, a színház igazgatója elmondta, hogy 15 kistelepülésre tervezték elvinni az előadást, azonban az ismert okok miatt ez nem történhetett meg. Advent jövőre is lesz, az ünnepvárás, a csodák ideje, amikor a darabot mégis eljátszhatják színészeik, megismerhetjük Pallós Nelli nagyszerű díszletét, amely a Hargita havas világába repít minket. Bódi Vencel szerepében Szarvas József Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész. Árvai Réka szerepében Tarpai Viktória, aki a legjobb színésznőnek járó díjat is megkapta a produkcióban nyújtott alakításáért. A darabot Susán Ferenc rendezte, a zenét a székelyföldi, gyergyószentmiklósi Bagossy Brothers Company adja."
Idézett szöveg forrása: https://magyarnemzet.hu/kultura/2020/12/marad-az-orok-adventi-varakozas
Kép forrása: Zenthe Ferenc Színház facebook oldala
