A szarvasi arborétum kistestvéreként is emlegetik, és bár nem jártam itt ezidáig, előítéletesen mindig csak "szegény rokonként" gondoltam rá, a vácrátótihoz képest meg főleg.
Ma elmentünk Tiszaigarra és elismerően fejet kell hajtsak az egyáltalán nem "szegény rokon" előtt. Az egyszerűségében is gyönyörű húsz hektáros kert nagyon is méltó a családfájához. Külön öröm, hogy láthatóan minden szegletében a jó gazda keze nyomát viseli magán.
A mocsári ciprus-erdő, a nyuszi, az őzikék, a nyíló tavaszi virágok, a madarak csicsergése és vijjogása, a harkály kopogása, mind egy darabka csoda volt. Imádtam!
