A héten még szabadságon voltam. Teljesen jól vagyok, a három hét alatt sokat tudtam pihenni, gyakorlatilag nem is csináltam mást, csak olvastam, aludtam, sétáltam, filmet néztem. Kezdjük is a filmmel.

A testvérem ajánlotta és meg is néztem rögtön. Nagyszerű film volt, a címe: A 47-es számú őr. Ez egy cseh film, a történet pedig az első világháború utáni Csehországba vezet bennünket. Egy Isten háta mögötti falu vasúti őrhelyére, vagyis bakterházába kerül szolgálatra egy hadviselt, frontot megjárt és rengeteg kegyetlenséget, embertelenséget és borzalmat átélt (ma úgy mondanánk, hogy poszttraumás stressz- állapotú), rémálmok gyötörte, egyenes, tisztességes ember a fiatal, szerelemre vágyó feleségével. A főhős férfi a háború borzalmai után semmi mást nem akar, mint megkapaszkodni a világ egy eldugott kis csücskében, ahol csendes, emberi életet élhet és ahol nincs rajta más felelősség, mint a sorompót időben leengedni és visszahúzni. A szép és fiatal feleség viszont, bár követi a férjét a bakterházba, szerelemre és szenvedélyre vágyik, amit a sebzett, rémálmaival viaskodó férje nem tud neki megadni. Hamarosan feltűnik az asszony közelében egy fiatal férfi. A történet a Postás mindig kétszer csenget című amerikai film alaphelyzetére emlékeztet.

A 47-es számú őr című cseh filmben semmi amerikai, vagy inkább hollywoodi nincs. A háború poklát megjárt főhős sorsát a nemcsak rémálmaiban, hanem egyre inkább már az ébrenlétei alatt is előtörő kínzó, rettenetes háborús emlékképei és szenvedései miatt tragikus (kelet-európai) emberi sorsnak mondanám.

A héten hivatalos ügyet is intéztünk, ahol nem várt bonyodalmakba futottunk bele. Anyakönyvi kivonat híján (merthogy nem találtuk meg), a hivatalos nagy anyakönyvi adatainkkal egyeztették a személyi iratainkat és hát kiderült, hogy nem is úgy kell írni a nevet, ahogy eddig és nem egy utónév van, hanem kettő. Két teljes órába telt, mire kibogozták, hogy hogyan is van ez és még mindig nincs vége a történetnek, mert ki kell igazítani azt, ami összegubancolódott. Ehhez kérelmet kellett írni és most várjuk, hogy engedélyezzék a régi, megszokott és minden hivatalos okmánnyal alátámasztott névhasználatot.

Kétszer is fagyiztunk és üldögéltünk-napoztunk kisvárosunk főterén, vagyis részünkről megnyitottuk az idei fagyi-szezont.

Másfél év kihagyás után elővettem a francia szótárfüzetemet és roppant elégedett vagyok magammal, mert majdnem minden szóra és kifejezésre jól emlékeztem. A szótudásom olyan kilencven százalékos és ennek végtelenül örülök. Folytatom a tanulást ott, ahol abbahagytam, de előbb még átismétlem az első harminc leckét. 

A hét utolsó napján, vagyis ma kimentem az erdőbe, három hét szünet után. Zöld lombkoronák, bokrok és zöld aljnövényzet-tenger fogadott. Mindössze másfél kilométert mentem, azt is csak lassú tempóban gyalogolva. Fokozatosan kell visszaszoknom a terheléshez, mert a három hét kihagyás eléggé elpuhított.

A kertünk meseszép, minden nap többször gyönyörködünk benne és a teraszon való étkezések is megmaradtak. Viszont úgy néz ki, szivárog a kerti csapunk alatt a víz, és ahhoz, hogy a szerelő meg tudja javítani, ki kell ásatni egy kb. egy köbméteres gödröt, ami a kert felén elég nagy káoszt fog okozni. Pici a kertünk, egy köbméter föld megmozgatása a kert jó részét érinteni fogja. A jövő héten esős, hideg idő lesz, akkor nem fogunk hozzá, de utána meg kell csináltatni, bármennyire is sajnáljuk a rendet felborítani és ráadásul úgy néz ki, hogy a lefűrészelt ágú bokrunkat is tovább kell majd az ásás miatt kurtítani. 

Közben folyamatosan, értsd: szinte szünet nélkül álmodozunk és tervezgetjük a leendő életünket. Nagyon szeretnénk már a végleges szerződést aláírni.