Anyukám hangján hallom ezt a verset és őt képzelem magam elé, amikor olvasom...
Búza Edina : Amikor elmegyek
Amikor elmegyek, én akkor is itt leszek.
Én leszek a sugallat, ki tanácsot ad szívednek.
Ott leszek az őszi szél süvítő hangjában,
Melegítem kedves arcod a Nap sugarában.
Ott leszek a folyóban, minden homokszemben.
Elbújok az erdő fái hajlongó ágában,
Virág leszek kis csokrodban, pillangó a nyárban.
Én leszek a kismadár, ki dalolva tovaszáll,
Ott leszek a friss harmatban, hajnalnak hajnalán.
Rejtőzöm a hűs záporban, tavaszi szellőben,
Rám találhatsz kicsiny gyermek csillogó szemében.
Nem érzed majd, de én mindig fogom kezed,
Bármi fáj lelkednek, együtt sírok veled.
Bánatban reménynek hívsz, boldogságban örömnek,
Örökké veled leszek, akkor is, ha elmegyek.
