Hogy miért is nem tudott a maihoz hasonló enyhe idő lenni szilveszterkor? 

Biztos azért, hogy megtapasztaljam, ki lehet bírni a késő estéket kint a hidegben.

Három napot töltöttünk Siófokon, mindegyik estére jutott egy koncert a városközpontban. Az Edda tribute zenekarral és a "bakancsos" Edda dalokkal kezdődött az óév búcsúztatása, aztán másnap egy nagyon jó Omega Testamentum koncert következett lézerrel és füstköddel, és végül szilveszter éjjel Charlie és a Charlie Band álltak színpadra. Az éjféli visszaszámlálás előtt pár perccel Charlie a koncert ráadás dalaként a közönséggel együtt elénekelte a Különös szilvesztert, így a didergős hidegben félig megfagyva gyakorlatilag áténekeltük magunkat az új évbe.

Mindhárom koncerten szétfagyott a lábam. Az elsőn még tapasztalatlan voltam, ott még mindenem szétfagyott, aztán megtanultam a leckét: ha nem elég egy dzseki, vegyél fel kettőt, pulóverből meg hármat és természetesen nadrágból és sapkából is kettő kell. Na meg egy hálózsák, amibe betekerheted magad. Ahogy elnéztem magam körül az embereket, én pontosan háromszor annyi holmit vettem magamra, mint ők. Már magában ez a tény az őrülteknek kijáró, kíváncsisággal keveredő tiszteletet váltotta ki a körülöttem állókból, és tegyük hozzá, a hálózsák sem javított az összképen, azzal együtt ugyanis már zavarba ejtően valami rossz hajléktalannak tűnhettem.

De így legalább már nem fáztam, csak a lábam, az viszont nagyon.

Azért előszilveszterezni az Omega Testamentummal, majd szilveszterkor együtt énekelni Charlie-val, megfagyás ide vagy oda, nagy élmény volt, pláne úgy, hogy mi az év utolsó napját nem is szoktuk ünnepelni. Hát most megünnepeltük, mégpedig Siófokon énekelve, mosolyogva és tapsolva, de úgy, mintha a 2024-es évünk okot adott volna ekkora vigasságra. 

Tulajdonképpen nem volt kiemelkedően jó évünk, de igazán rossz sem. Történtek velünk nagyon jó dolgok, viszont hála az égnek, a nagyon rossz dolgok elkerültek bennünket. Olyan év volt, amelyben nagy döntéseket kellett meghoznunk, azok várható hosszútávú hatásait előre próbáltuk mérlegelni ugyan, hosszan gondolkodtunk, és még így sem biztos, hogy jól döntöttünk, de hát az élet már csak ilyen. Próbálunk a lehető legkörültekintőbben minden lehetséges előnyt és hátrányt figyelembe venni, aztán vagy 'bejön", vagy nem. 

 A siófoki lakás jó döntés volt, és az volt az én munkám is, és az is, hogy a férjem kevesebb munkát fog vállalni. Jó, hogy igent mondtunk két családi utazásra-kirándulásra, ezt persze mérlegre sem kellett tenni, és jó, hogy minden koncert- és színházlehetőséget ki tudtunk használni.

A csípőm-térdem rendetlenkedése miatt novemberre az addig kitartó és rendszeres testmozgásom nagyon szobatornává látszott egyszerűsödni, de ebben azért történt már egy kis előrelépés, hiszen újra gyalogolok, már húsz perceket bírok, de még mindig nem az igazi. Kivették az epehólyagomat és új problémaként jelentkezett a csontritkulás, amit még mindig nem tudok elfogadni, sőt, elhinni se nagyon. A múltkor megkérdeztem a doktornőt, hogy tévedhettek-e a vizsgálatnál vagy lehetett-e pontatlan a gépi mérés, és persze azt válaszolta, hogy nem. És mi van, ha de?

Van egy tizenöt kérdésből álló évértékelő listám. Ennek alapján szilveszterkor elkezdtem végig mászni az éven, de csak semmitmondó, egyszavas válaszokat adtam, mert nyilván nem volt megfelelő az időzítésem és éppen kedvem sem volt hozzá. Kedvem azóta sincs, úgyhogy ilyen értelemben a 2024. lezáratlan, vagy decensebben: nem kellő mélységben feldolgozott maradt.

És akkor nézzük, mit tervezek változtatni az új évben. Az egészségemen szeretnék javítani. Többet akarok nevetni, örülni, elégedettnek lenni, mert minden okom megvan rá. Tovább akarok dolgozni. Gyakrabban és rendszeresebben kapcsolódni az unokáimhoz. Ápolni a kapcsolataimat. Izmot építeni magamra. Végre rendesen elérni a jó középszintet franciából. Több zenét hallgatni. Rendbe tenni a kamrát és a kertet. 

Csupa általánosság. Csupa olyan, amit évek óta szeretnék. Csupa olyan, amiben nincs szinte semmi új.

Hozzon az új év megújulást, de a csupa régiből nem fog. Hát akkor? 

Hát akkor jóvanazúgy. Soha rosszabb ne legyen.