Tényleg minden attól függ, hogy a dolgokat innen nézzük, vagy onnan.

A ma reggeli hófehérségnek lehet nagyon örülni, de lehet bosszankodni is, mert sár lesz belőle, ha elolvad. Én nagyon örültem, mert imádom a hideg telet hóval vagy hó nélkül,  de azért havasan egy kicsit jobban, még akkor is, ha sár lesz majd belőle. 

Ma tehát vidáman indult a nap, mert esett a hó és ebből a szempontból vidáman is folytatódott, mert egy része meg is maradt. Nézzük, más szempontból hogy állunk, vagyis nézzük, minek lehetett még örülni ma. Elég sok dolognak, de a sokból most csak hármat választok ki. Nézzük a dolgokat először "innen". 

Kaptam egy tábla csokit "csak úgy", de éppen jókor, mert itthon már napok óta nem volt. Hiánypótlás, a legjobbkor. 

Az erdei futópálya nem volt annyira havas és sáros, mint gondoltam, elég jó távot mentem. 

Ma is sikerült valami fontosat megérteni az informatikai  ismeret(len)halmazból, ráadásul olyat, aminek a megértését eddig lehetetlennek tartottam.  

Ahogy Fábry Sándor mondja, nem fog a macska egyszerre kint és bent egeret, én ezzel teljesen egyetértek,  tehát nézzük most a dolgokat "onnan" és nézzük, hogy az öröm mellé milyen üröm jutott mára. Abból is jó sok volt.

Ma is végeláthatatlanul sok munkám volt, nem is jutottam mindegyiknek a végére, de legalább sikerült mindegyikbe belekezdeni és sikerült mindegyiket félbehagyni. Tehát holnap is végeláthatatlanul sok munkám lesz.

Ne kérdezd, mennyi maradt az ajándékba kapott csokiból, mert jóval kevesebb, mint terveztem.

Ne kérdezd, mennyi maradt a reggelre lehullott hóból. mert jóval kevesebb, mint szerettem volna.

Ne kérdezd, mekkora távot teljesítettem ma a futópályán és főleg azt ne kérdezd, mennyi idő alatt.

És kérlek, ne kérdezd meg, mi az, amit  ma sikerült megértenem informatikából.

Egyáltalán ne kérdezz,  mert válaszolni találnék és akkor nem csak nézném, hanem meg is látnám az ürömöt. 

Magamtól meg nem fogok kérdezni.

Tudom, hogy az élet nem fekete-fehér és nem csak a szürkének van ötven árnyalata, hanem magának az életnek is. Az a tapasztalatom, hogy érdemes keresni a színeket a színtelenségben, mert ha elég türelmesen nézzük, meg is látjuk. De lehet, hogy ez fordítva is igaz, vagyis ha elég sokáig nézem a színeket, meglátom a színtelenséget is körülötte. 

Az érem meg a két oldala.

Úgyhogy maradjunk abban, hogy ez egy jó nap volt és ne firtassuk a többit.