Ha lehetne, akkora lenne a címben a kérdőjel, hogy kilógna a monitorból.  

Én idén sem  vártam a tavaszt, legalábbis abban az értelemben nem, ahogyan várták sokan a környezetemben. Mikor lesz már végre tavasz, ezt hallom karácsony óta úton-útfélen és kedvem támadna visszakérdezni, hogy és akkor mi lesz, mi fog történni? Tavasz lesz és akkor ez automatikusan valami jót is jelent? Valami régóta nélkülözött jót? Mókát, kacagást, netán boldogságot?

Nem hiszem. 

Az idei tavasz sok napsütéssel és virágnyílással látszik indulni és persze "ha nyílnak a tavaszi kék ibolyák, a földműves jókedvűn munkához lát". Én is munkához láttam, én is rendbe tettem a kertet, mert én is értem az idők szavát.

Azt is érteni vélem, mit jelent, hogy tavasszal "nyitnikék". Ébred és nyílik a természet, ébredni és nyílni kellene nekem is. Megnyílni, mint sárga rózsa a szélnek, az igaz szerelemnek és az elmúlásnak. Vagyis az életnek, az élet rendjének.

Tavasszal, ahogy berobban a természet, vele együtt bennünk is berobban a tettvágy és belekezdünk az életbe. Nekiindulunk, nekilódulunk, hiszen a tavaszi szél vizet áraszt és még a lobogónkat is fényes szellők fújják. Nekilódulunk, hogy legyen mit megérlelni a nyáron.

Mert nyáron növesztünk, érlelünk. Megérleljük, amit tavasszal elvetettünk. A forró napsütésben hagyjuk a dolgokat megvalósulni, mi csak ülünk a meleg árnyékban és nézzük, ahogy szárba szökkennek, aztán aratunk és zsákba pakoljuk a nyár édes ízét.

Ősszel betakarítunk és eltakarítunk, számot vetünk kamránk összes kincsével, majd november vége felé puha pléddel betakarózunk, esténként gyertyát gyújtunk és a szeretetbe kapaszkodva várjuk a karácsony csodáját. Ha pedig elmúlik karácsony és a szeretet lángja halványabban ég, megállapítjuk, hogy megint eltelt egy év, jöhetne már a tavasz és a szilveszteri pezsgődurranás után elkezdjük türelmetlenül várni Sándort, Józsefet és Benedeket, hogy hozzák végre, amit hozniuk kell.

Hogy a természet kezdhesse előlről.

Hogy mi is kezdhessük előlről.

Értem én, persze. 

Tegnap volt a Boldogság Világnapja, mert nyilván annak is világnap kell, tehát én részt is vettem egy online "Boldogság Konferencián", csak mert vizet prádikálok és bort iszom. Természetesen érdekelt a téma, hiszen én is kutatom a saját boldogságforrásaimat, de egy biztos: nekem azt nem a tavasz, vagy hogy decens legyek, nem a nyuszi hozza el. Az előadókat hallgatva elgondolkodtam és arra jöttem rá, hogy boldognak lenni tulajdonképpen nagyon egyszerű: elégedettnek lenni, függetlenül évszakoktól, időjárástól, birtokolt tárgyaktól és elért céloktól.

Elégedettnek lenni azzal, ami itt és most van. Tavasztól függetlenül. Tehát ne várd a májust, kedvesem. 

Itt az idő, most, vagy soha. 

Itt és most tavasz van és nekem nincs jobb ötletem, mint  kinyílni, nekilódulni és megkeresni, hol a boldogság mostanában.