Miss Kalóz Pepit ne becsülje alá senki. Hajón nőtt fel, minden hájjal megkent marcona matrózok nevelték és rendesen kitanították mindenféle csirkefogászatra. Ismeri a hajózás minden csínyját-bínját és ha úgy hozza a vihar, ügyesebben elkormányoz bármilyen lélekvesztőt, mint a vén tengeri medvék. 

Én félek a víztől, úszni is csak többszöri próbálkozással végül ötven éves koromban sikerült megtanulni, de ha nem ér le a lábam a medence aljáig, most sem megyek vízbe, természetes vízbe meg még úgy sem. Volt szerencsém tengeri hajózásra, ahol mindenki a fedélzeten állt és a korlátnak dőlve csodálta a tengert a nagy hullámokkal, én pedig, mivel nem mertem kimenni oda, csak üvegfalon át néztem a ..., maradjunk annyiban, hogy néztem, amit néztem, de ma már ezt sem szívesen tenném. Egyszerűen fel sem szállnék hajóra, de vágyom rá, hogy fel merjek szállni.

Vágyom rá.

Nagyon vágyom a tengerre, nagyon vágyom a hajózásra, de  leginkább arra, hogy ne féljek a víztől.

Miss Kalóz Pepi nem fél a víztől. Tulajdonképpen elmondható, hogy ő általában semmitől sem fél. Harcias amazon ő, bárki ellen kiáll és apró termete ellenére bárkivel el tud bánni furfanggal vagy éppen egy jól irányzott jobbegyenessel. 

Megállapíthatjuk tehát, hogy az égvilágon semmi közös nincs bennünk Miss Pepivel. De tegnap a Tisza-tó partján, a kis csónakkikötőnél legalább egy órán keresztül én lehettem Kalóz Pepi és a Miss-t tegyük most zárójelbe.

Tegnap egy órát tölthettem háborítatlanul a Tisza-tó partján, ott, a kis csónakkikötőnél. Kedvemre és végre ráérősen nézhettem a vizet, a csónakokat, a vízre bocsátásokat és a kikötéseket. Abban a nagy nyugalomban lehetett volna ezerféle gondolatom, de nekem csak egy volt: Kalóz Pepi.

Ha ő itt lenne!

Ha ő itt lenne, kiáltana egyet a Vakapád fedélzetéről és a hangjára megállna az összes hajó. Ellentmondást nem tűrően adná ki a parancsot és még dobbantana is hozzá.

Orrvitorlát leengedni, irány a part!

A parton már sorban állnak a Vakapád matrózjelöltjei, akikkel Miss Pepi személyesen kíván elbeszélgetni. Természetesen jól tudja, hogy egy kikötőben a legnagyobb modortalanság arról érdeklődni, hogy ki honnan jött, mert mindenki onnan, ahonnan akart vagy ahonnan szabadon engedték, legalábbis Rejtő Jenő szerint. A lényeg, hogy a jelölt mit tud és az éles eszű Miss Pepinek elég éles szeme is van ahhoz, hogy ezt meglássa. 

Óh, de mi történik itt?

A toborzásnál kisebb dulakodás alakul ki, mert kiderült, hogy az új fedélzetmester személyében Fülig Jimmyt tisztelhetjük és hát vannak, akik nem tisztelik. Jimmy gyorsan kioszt néhányt pofont az értetlenkedőknek, Miss Pepi pedig azoknak, akik az ő legendás hozzáértését vonják kétségbe és tesznek rá igen blazírt megjegyzéseket.

Pepi a hírhedten jól irányzott jobbegyeneseivel meggyőzi a kétkedőket, hajóra vezényli a legénységet, újra dobbant egyet és indulást vezényel. Közvetlenül az elindulás előtt még történik egy és más dolog, jól látom a partról, de legendás diszkrécióm tiltja, hogy elmeséljem.

Jó szelet, Miss Kapitány Pepi! - mondom halkan, hogy meg ne hallja, mert egy kicsit már én is félek tőle, és irigykedve nézek a Vakapád után.

Hogy miért irigykedem? Mert Miss Pepi megy, én pedig maradok.

Legyen most annyi elég, hogy nagyon jó volt egy kicsit Kalóz Pepinek lenni. Bár, ugye, semmiben nem hasonlítunk, hacsak abban nem, hogy én is lehetnék kém. Megtudtam ugyanis, hogy Miss Kalóz Pepi az angol titkosszolgálat rendkívül megbecsült tisztje, egy szuper kém, és olyan akár én is lehetnék, amennyi NCIS tengerészeti szövetségi ügynökös epizódot megnéztem már a pandémia alatt. Négy és fél évadnál tartok,  65 epizódot láttam eddig és azt hiszem, elég jó lennék kémnek. 

Hé, Pepi, megjött az önbizalmam, dolgozunk együtt?