Törőcsik Mari nekem most már egyet jelent az Aurora Borealis-szal. A film nagyon megrázó, nehéz történetet dolgoz fel, illetve megpróbálja feldolgozni a feldolgozhatatlant.  Egyszer tudtam csak megnézni, mert vannak olyan filmek, amelyeket, bármilyen jók is, a témájuk érzékenysége miatt csak egyszer lehet megnézni, egyszer viszont meg kell. Ilyen a Sophie választása, Az út, Schindler listája, A zongorista, Levelek Ivo Dzsimáról, Akiért a harang szól és van még néhány.

Háborús, tragikus és nehéz apokaliptikus történetek ezek és olyan emberi sorsok, amelyekről én el sem tudom képzelni, hogyan lehet kibírni és hogyan lehet egyáltalán tovább élni a kibírhatatlan után.

Az ilyen filmekben megmutatják, hogyan.

Ilyen nekem az Aurora Borealis is, Törőcsik Mari egyik utolsó filmszerepe. A film nehéz, napokig-hetekig nem ereszti a szívet és a gyomorszájat, de nem engedi újranézni sem.  

Pély egy kis falu a Tisza-tó környékén, soha eddig még csak nem is hallottam róla. Kiskörétől néhány kilométerre nyugatra található. Pély határától mindössze 7 km a Tisza, a Tisza-tó is csak 10 km. Törőcsik Mari ebben a pici faluban született és  itt nevelkedett 15 éves koráig. Szeretettel emlékezett az itt élt évekre:  „Az én gyerekkorom szebb volt, mint szép: gyönyörű volt.” 

Hamvait 2021. április 22-én itt szórták a Tiszába.

Elmentünk Pélybe, és én gondolatban megköszöntem neki a filmet. Nekem ő örökre az Északi fény marad, innen a szomszédból, keletről.