A június nálunk a kertről, a berobbanó életről, az életörömről, a nyár sokat sejtető és ígérő romantikájáról szól. Reggelente a kertlakó madaraink életörömmel teli hangjára ébredünk, nyílnak a szépséges levendulák és a  ligetszépék, nappal megpihennek rajtuk a pillangók és persze idén sem maradt el Szent Iván éjszakája. A kertünk ilyentájt Paradicsommá válik, körülnő bennünket az élet, minden  zöldbe, rózsaszínbe, sárgába és lilába borul, az illatok bódítóak, a levegő forró és édes. 

Nem kedvencem a nyár, (képzeld el, akkor hogyan írnék róla), de ilyenkor, júniusban én is érzem, hogy augusztus végére ideér a Vándor és elviszi zsákjában a nyarat, a nyár édes ízét és illatát, ideje hát, hogy elkezdjem megtölteni a vakáció zsákját. Megpróbálom telepakolni a nyár minden édes ízével és illatával, mert ha elmegy a Vándor és elviszi az erdők lombjával, a rét tarka színével és a nyár melegével együtt, én is magammal akarom vinni az enyémet oda, ahol az utat fecskék és darvak kísérik és ahol majd mindent eltakar az ősz.

De most még a nyár forró és mozdulatlan, mi pedig várunk bűvös kábulatban, mert nem csak a tarka rét és a  kertünk virágzik, hanem most virágzik a Tisza is.

Minden évben, amikor elérkezik a június, különösen figyelünk a Tiszára.  Egyébként is egész évben annyiszor megyünk imádott folyónkhoz, ahányszor csak tudunk és folyamatosan olvassuk a felőle érkező híreket, követjük,  hogy mikor mi történik, de ilyenkor, a tiszavirágzás idejét várva még inkább figyeljük. 

Figyeljük a beszámolókat (http://tiszaviragzas.hu/hirek), figyeljük a tudósításokat, telefonálunk a tiszai kikötőkbe, felhívjuk a komp révészét is, mégis van, hogy túl korán megyünk és csak az előrajzást látjuk (tulajdonképpen "csak" nélkül, mert az is nagyon szép tud lenni), vagy éppen lekéssük. De amikor pont jókor vagyunk pont jó helyen - és ilyen is volt már sokszor -, akkor csodát szoktunk látni.

Csodát lehet látni és nagy érzelmi amplitúdókat lehet ilyenkor megélni ott, a Tisza partján. A Tiszából való megszületést rögtön a víz feletti násztánc követi, amely a szemünk előtt válik haláltánccá. Néhány óra alatt lezajlik az egész élet és az életet adó Tisza temetővé válik. 

Egy héttel ezelőtt egy enyhe előrajzást láttunk. Ma újra megyünk, a nagy rajzást várjuk.

Mert elkezdődött a tiszavirágzás és mi érteni véljük az intést:

"Őrzők, vigyázzatok a strázsán, / Az Élet él és élni akar." (Ady)

A bejegyzésben Demjén Ferenc Jöjj vissza vándor című dalszövegére utaltam.

 A tiszavirágzás pontos leírását itt olvashatjátok, a forrás a https://funiq.hu/2513-tiszaviragzas  honlap:

„Tiszavirág életű”, „kérész életű” - sokszor használjuk ezeket a kifejezéseket, amikor egy jelenség rövidségét akarjuk kifejezni, de nem biztos, hogy a mondás eredete is ilyen ismert. Pedig a kérészek néhány órás élete és násztánca a Tisza vize fölött Európa egyedülálló természeti látványossága. 

A kérészek – avagy tiszavirágok – a Föld egyik legősibb rovarnépsége, amelyek - furcsa leírni is -, de legalább háromszáz millió éve repülnek.

Ezek az apró lények ugyanakkor meglepően rövid életet élnek, és ettől is olyan különlegesek: kikelnek a bábból, vedlenek, párosodnak, a nőstények lerakják a petéket, majd mind elpusztulnak. (...)

Az ősi faj egykor egész Európában honos volt, mára viszont a kontinens legnagyobb részéről eltűnt. Hazánkban is tömegesen már csak a Tiszában és mellékfolyóinak alföldi szakaszán fordulnak elő, itt élik le rovaréletük néhány óráját. 

Az agyagos partoldalban élő lárvák felemelkednek a víz felszínére, vagy mondhatnánk úgy is, hogy kilövik magukat a felszínre, hiszen mozgásukat a kültakarójuk alatt felhalmozott gáz segíti. A vízfelszínen aztán előbújik a lárvabőrből a kifejlett rovar. A hímek többször vedlenek, ezért ők hamarabb jelennek meg, a nőstények azonban rögtön párzóképesek, ahogy kibújtak a lárvabőrből.

Mihelyt megkezdik tiszavirág rövidségű életüket, egy céljuk van csupán: párt találni, párzani és így bebiztosítani az utódokat. A tömeges nász a víz felszíne fölött történik, majd a nőstény kicsit távolabbra repülve lerakja a petéit a vízre. Egy nőstény általában 7-8000 db petét rak. A peték lesüllyednek a mederfenékre, majd a kikelő lárvák befúrják magukat a meder iszapos falába, és ezekben a vájatokban élnek a következő három évben, amikor is kikelnek, és minden kezdődik elölről.

Amikor teljesítették rovarlétük egyetlen célját, és gondoskodtak fajuk fennmaradásáról, a kérészek mind elpusztulnak, tetemük úszó takaróként fedi be a Tiszát. Ám haláluk sem felesleges, fontos ökológiai haszna van: számos hal-, madár- és békafajnak szolgálnak táplálékul."