"Tél fut az éjen át, nyílik a jégvirág,
Új bölcsőben sírdogál egy élet.
Apja emeli föl, ebből a gyerekből
Fegyverkovács lesz, ha addig élek.

Az őskohász tábor a felnőttek terepe. Itt négy napig nehéz, kemény fizikai munkát végeznek. Fát hasogatnak a faszénégető boksához, gyepvasércet gyűjtenek, pörkölnek és rostálnak, kohókat építenek. A munka éjjel-nappal folyik, hiszen a szénégető boksát őrízetlenül hagyni nem lehet és a kohók tüzét is folyamatosan táplálni kell. Cipelik a gyepvasércet, a 40-50 kilós üllőket, a nagy kalapácsokat, a nehéz zsákokat. 

Mindenki dolgozik. Az ősi tudást akarják birtokolni, szenvedélyesen tudni akarják, hogyan állították elő  honfoglalás kori elődeink a vasat. Ki akarják próbálni, hogyan lehet a talajszinten fellelhető vastartalmú "valamiből", a gyepvasércből vasbucát, vagyis kovácsolható vasat előállítani. Maguk is teremteni akarnak.

Íme, az ember.

Erősek, bátrak és kíváncsiak,  hajtja őket a tudásvágy és ezért képesek éjjel-nappal keményen dolgozni annak reményében, hogy a munkafolyamat végén, a negyedik nap estéjén kiemelhessék a maguk építette őskohókból a bucavasat, azt gyorsan tömörítsék és végül, ha képletesen is, de büszkén az ég felé emelhessék. Ha mindenki beleteszi a maga verejtékes munkáját, ha a gyepvasérc jó minőségű és ha a kohóban a hőmérséklet tökéletesen be van állítva,  akkor a végeredmény is valószínűleg jó lesz.

De nem biztos. Minden egyes munkaponton történhet valami. Lehet, hogy nem jó minőségű a lelőhelyen talált gyepvasérc, vagy pörkölés közben túl apróra esik szét, vagy túl poros a faszén és nem táplálja jól a kohót, vagy éppen a fújtató fúvókája nem illeszkedik pontosan a kohótorokhoz. Ezer probléma adódhat, de ha négy napon keresztül a munkafolyamat minden egyes lépése sikerül, akkor végül az ég felé emelhető a vas.

Az idei Őskohász táborban ismét sikerült négy napig tartó verejtékes munkával eljutni a gyepvasérctől a vasig! A négy kohóban kb. 8 kilónyi vasat sikerült  előállítani.

Az idei tábor bátor kísérlete az volt, hogy vajon a négy kohóból kikerült bucavasat a végén sikerül-e  egy tömbbé összekovácsolni. A munka tehát műszaki és régészeti tudományos kutatás is volt egyben (a régészek Horvátországból érkeztek), a munkafolyamat minden lépése tervezett és dokumentált volt, mindent leírtak, mértek és fotóztak.  És igen, a kísérlet sikerült, a négy vasbucát a négy kovácsfújtatóval táplált egyetlen tűzön összeolvasztották, majd az értő kezek egyetlen hengeres tömbbé összekovácsolták.

A munkafolyamat minden egyes lépése rendkívül látványos. A faszénégető boksából felszálló fojtó füst négy napon át csípi a szemünket, fojtja a torkunkat, de minden naplementekor, ahogy a szürke, elterülő füst átszűrődik a  fák koronáján, akármilyen rengeteg is a munka, mégis előkerülnek a telefonok és a fényképezőgépek, mert az ember, az alkotó ember meg akarja örökíteni a folyamatot.

Hogy örökké emlékezzen rá.

Hogy örökké emlékezzen az éjszakában világító kohó fényére.

A kovácstűzből kipattanó szikrákra.

Az izzó parazsakra.

Hogy örökké a fülében csengjen a fújtatók szuszogása és a  kalapácsok csattanása az üllőn.

Somogyfajszon, az erdő mélyén nappal a szűrt napsütésben és éjjel a csillagos ég alatt az idén is megelevenedett az ősi tudás, és a kitartó munka jutalomra lelt, a gyepvasércből az ég felé felmutatható vas lett.

Ott voltam, mint vendég. Az, hogy a személyi higiénét négy napra csaknem teljesen zárójelbe tettem, hogy négy napig szinte csak mezítláb jártam a fűben-homokban és ettől megfájdult a lábfejem, mert a cipőbe kényszerített lábam elszokott már a a természetestől, hogy bizonytalan eredetű elvakart csípések és sebek tarkítják a bőrömet, hogy naponta csak pár órát aludtam és hogy két kullancsot kellett kiszedni belőlem?

Számít?

Szerintem nem. Egy cseppet sem.

De láttam szürkemarhákat és kis borjakat tőlem pár méterre elballagni, voltam madárlesen és láttam a gyurgyalagokat, láttam a Búsvári Gyilkos-tavat és éjszaka a fényszennyezés mentes égbolton láttam a tejutat is. És főleg láttam, hogyan lesz a gyepvasérből vas. Láttam, mire képes az ember. Láttam, hogyan alkot az ember. Láttam, ahogy a mester idén is elvégezte a feladatát. 

Ecce homo, büszkeséggel.