Augusztus 17-én végül mégis elmentünk a Republic együttes koncertjére.

Bódi László Cipő halála óta háromszor láttuk őket. Az első alkalommal az első néhány dal után egyszerűen eljöttünk, nem akartuk tovább nézni a színpadon a Cipő nélküli formációt. A második alkalom egy székelyföldi koncert volt, Szentegyházán léptek fel. Arra a koncertre akkor is azt mondtam és most, több év után is azt mondom, hogy tisztes iparosmunka volt, ami azért ismerjük el, nem dícséret, hanem benne van a "lehetett volna jobb is, több is, pláne Székelyföldön" szemrehányása is. Mindenesetre azt a koncertet legalább nem hagytuk ott. 

Harmadszor egy nem túl közeli falunapon láttuk őket, ahová Horváth Charlie miatt mentünk el. A Republic Charlie koncertje után állt színpadra, mégpedig életem egyik legjobb Charlie-koncertje után, tehát szegények dupla hátrányból indultak: Cipő nélkül és Charlie után. Meglepetésemre egy tisztességesen levezényelt koncertet produkáltak, szépen megemlékeztek Cipőről és nagyon értékeltem, hogy nem játszották a Cipőtől elválaszthatatlan nagy lírai dalokat. A pörgős, "bulis" dalokra építettek, ennek a Cipő nélküli formációnak ez ott akkor még jól is állt. Volt konfetti, szalagdobálás és mini tűzijáték, akkor azt gondoltam, hogy egy falunapon megbocsátható a közönség (esetleg) ilyen igényének a kiszolgálása egy éjfélhez közeli órán. Én mindenesetre megbocsátottam, sőt, egész jónak ismertem el a produkciót. A teljesítményre nem véletlenül írtam a produkció szót.

A mostani koncertjükkel kapcsolatban semmilyen előzetes elvárásom nem volt már, az utolsó pillanatig az sem volt biztos, hogy egyáltalán elmegyünk-e,  el akarunk-e menni a szomszéd városba, ami kocsival mindössze tíz percre van tőlünk. A tavalyi kényszerű koncertkihagyások után nem mondhatom, hogy mindegy már, ki lép fel, csak menjünk - alapon döntünk, mert nagyon is meggondoljuk, sőt, egyre jobban meggondoljuk és megválogatjuk, kiért megyünk, melyik fellépőért utazunk gyakran nem is keveset és netán még éjszakázunk is.

Végül úgy döntöttünk, hogy elmegyünk, a Republic itt lép fel a közelben, legfeljebb ha nem tetszik, eljövünk. Így indultunk el és ez nagyon szomorú.

Nagyon szomorú, hogy mi, akik tényleg komoly rajongói voltunk a régi Republic-nak és szinte koncertről koncertre jártunk velük, ennyi idő után sem tudjuk elfogadni, hogy Cipő nincs és hogy a Republic mégis megy tovább.

A koncerttel nem volt gond, nem volt se jobb, se feltűnően gyengébb, mint a korábbiak.  Értem én, hogy nem akarnak Cipő-emlékzenekarrá válni, de mégiscsak azok lettek, hiszen azokat a dalokat játszák, amelyektől a Republic nagy lett. Mert nagyok lettek, ezt ne tagadjuk.  Az újabb, a Cipő és Tóth Zoltán utáni dalok is jellegzetesen Republic-osak, tehát nem váltottak hangot sem, a nevet is viszik tovább, úgyhogy nem is tudom, mit szeretnék.

De, de mégis tudom.

Ha engem kérdeznének, azt mondanám, hogy tegyék ki a színpadra Cipő mikrofonállványát a szokott helyére és ne álljon oda senki. Aki énekel, az ne álljon az ő  helyére. Mert akár kimondjuk, akár nem, az ott az ő helye és amíg Republic néven állnak színpadra és Republic dalokat játszanak, addig az ő helye is marad. 

A koncert végéig maradtunk.

Elszállt a kismadár Cipővel együtt, mondtam a hazaúton és ki tudja, hányadjára, újra elsirattam  Bódi László Cipőt.