A novemberi melegség valahol a szív táján kezdődik, a temetőben, a sír mellett állva. Melegség jár át, mert akinek a teste ott pihen, szeretett engem. Lehet, hogy amíg élt, ezt nem eléggé, vagy nem úgy fejeztük ki, ahogy azt ma tennénk már, de szeretet volt és ez kétségbevonhatatlan. Melegít a sárga krizantém, melegít az otthoni bokrokról levágott ágakból kötött csokor, még akkor is, ha nem kötött az, hanem csak úgy összerakott, összedobott. Mert kuszaságában is szép és miután a sírra teszem és gondosan elrendezem, egy gondolatot is mellé küldök: szeretlek, apukám, nagyon szeretlek. 

Munkahely. Jó munka jó emberek között. Jó szó, egy-egy melegséggel teli mosoly, egy kérés nélküli segítség, egy összekacsintás, egy titok, egy jóízű nevetés. Melegít.

Anyukám meleg keze. Elég a telefonba beleszóló, már a karácsonyi ajándékot tervező meleg hangját meghallani,  és máris elindul  az ismerős melegség valahol a szívtájékon.

Corka macska meghízott, alig fér el a kényelmesen kipárnázott székben.A  leanderek és a pálma még kint vannak, a kert szép, rend van kívül és belül. 

November van, ideje a csendnek és a behúzódásnak. Melegedés van és simogatás. Szeretsz és szeretlek. 

Késő délutánig dolgozunk még itthon is, egymás mellett ülve. Csak egy kis lámpa ég a szobában és két-három monitor is világít egyszerre. A kezünk összeér a közös munkaasztalon és ha melegségre vágyom, csak mozdítok egy picit a kezemen. A kimondatlan kérésre azonnal mozdul a másik kéz és melegít. Melegíti nem csak kezet, hanem a lelket is.

Ideje a teának. Jó forró, fahéjas, gyömbéres, citromos csipkebogyó tea. Melegít a bögre, melegít a tea, közelebb húzódunk a radiátorhoz is. Sül a túrós pite, jól felmelegszik a konyha. A forró süteménynek még az illata is melegít.

Kint szemerkél az eső, az az igazi, szürke, szitáló novemberi eső. A nyirkosság bekúszik a bőr alá és igaza van Örkénynek, az ember melegségre vágyik.

Nagyon szeretem az őszt, nagyon szeretem a novembert. Az esőt, a párát, a ködöt, a korai sötétedést és még a pocsolyát is az utcán. Amikor fázósan húzom össze magamon a dzsekit és felveszem a sapkát is, közben mosolygok, igazi melegséggel mosolygok. Ez az én évszakom.

Éjszakára lejjebb vehetjük a fűtést. A napközben összegyűjtött melegség kitart reggelig.